SzJG 8. - A dedikálás

Először úgy gondoltam, ha hazaérek, majd írok róla egy jó kis blogbejegyzést. Aztán másnap úgy gondoltam, mégse írok semmit. A rákövetkező napon pedig úgy döntöttem, mégis írok. Szóval ím olvashatjátok határozott személyem beszámolóját a Szent Johanna gimi 8. kötetének dedikálásáról:

A bejelentés óta próbáltuk úgy alakítani a dolgainkat, pénzügyeinket, hogy március 9-én mindenképp fel tudjunk menni a Pesti Magyar Színházban megrendezett eseményre. Egyetlen dedikáláson sem voltam még, de úgy éreztem, erre most szeretnék eljutni. Az eredeti elképzelésünk, miszerint majd a barátokkal megyünk autóval és megosztozunk a költségeken, akkor borult fel, amikor a barátoknak bejelentették, hogy tömbösített órán kell lenniük aznap, így végül hárman, párommal és húgommal vágtunk neki az útnak.

Szombat hajnali 5-kor keltünk, és gyors készülődés és reggelit követően 3/4 7-kor indultunk el Budapestre. 10-re fel is értünk a helyszínre, és rögtön sorba is álltunk. Már akkor elképesztő tömeg volt, a nép körbekígyózott a színház körül, illetve a kiindulópontnál, ami a bejárat volt, egész szabályos kis gömb alakult ki. Nem baj, gondoltuk, előbb-utóbb csak bejutunk, álltunk mi már sorba hosszan (köszönjük a Magyar Anime Társaságnak a tapasztalatszerzési lehetőséget), így derűsen és lelkesen sorakoztunk, vagyis inkább váltunk a gombóc részévé. Tulajdonképpen viszonylag hamar, nagyjából 10 perc alatt eljutottunk oda, hogy már nem a gombócban álltunk, hanem az abból kibontakozott, színház körüli sorban. Pár perccel később megérkezett az egyik pesti barátnőnk (Barbi), aki már előző nap megvette a saját példányát, így beállt a dedikálós sorba, ami valahonnan a gömb közepéből vált ki, és egyenesen a színházba vezetett, azon belül is fel a lépcsőn az emeletre. Úgy beszéltük meg, hogy ha mi beértünk és megszereztük a könyveket, csatlakozunk hozzá. Ekkor még ugyanis szentül meg voltuk róla győződve, hogy olyan másfél-két óra alatt biztosan kész leszünk. Hát, majdnem.

Nagyjából talán dél környékén jutottunk el oda, hogy egyáltalán körbemásztuk a színházat, és beértünk az ajtón. Nem sokkal az Izabella utcába történő bekanyarodásunk után egyébként csatlakozott hozzánk másik pesti barátnőnk (Szandi), így már négyen álltunk sorba. Bent az épületben minden volt, csak sor nem. Leginkább úgy nézhettünk ki, mint a szardíniák a feldolgozóüzemben. Barbival többször telefonáltunk a várakozás során, jelentettük egymásnak a helyzetünket, végül egy idő után oda jutottunk, hogy ő már ott állt Leiner Laura mellett, kiállt a sorból, és minket várt, miközben engedte előre a többi várakozót. Mi a "lassú" sorban álltunk - legalábbis elvileg -, ahol ajándéktárgyat is lehetett kapni. Húgom szeretett volna egy táskát, én egy karkötőt, bár utóbbit már az elején elkönyveltem, hogy esélytelen próbálkozás. Még közel se jártunk a pultként funkcionáló ruhatárhoz, amikor ismét telefonált Barbi, hogy negyed óránk van beszerezni a könyveket és feladni neki, különben annyi a dedikálásnak, mert ő az utolsó, a sort lezárták. Ezen felbuzdulva Szandi úgy gondolta, cselekedni kell, és hősiesen előresietett, elképzelésem sincs hova, mert a tömegtől nem láttam, mindenesetre visszatért a könyveinkkel, elkérte a cetlit, amire a kívánt idézeteket írtuk, és felrohant, hogy átadja őket Barbinak. 

Ezután tovább vártunk. A hangulat borzasztóan feszült volt, aminek csak részben volt oka a tömeg és a hangulatkeltő zene hiánya. A másik, igen nagy része az a néhány elképesztően kulturálatlan, minősíthetetlen viselkedésű felnőtt, akik miatt szégyelltem, hogy már én sem vagyok gyerek. A gyerekek komolyan kivétel nélkül türelmesen, kitartóan várták, hogy sorra kerüljenek, ha rossz hírt kaptak (pl. elfogyott valami), persze lehangolódtak vagy elszomorodtak, de eszükbe sem jutott hisztizni. Ellenben a felnőttek... Páran ordítottak, hol az eladókkal, hol egymással, hol úgy általában a világgal. Szitkozódtak, káromkodtak, lökdösődtek, és konkrétan mindenhogy viselkedtek, csak példamutatóan nem. Alapvetően nem volt rossz kedvem a dolgok alakulása ellenére sem, nem voltam ideges, maximum egy picit csalódott, de amikor ezeket a felnőtteket hallgattam, azért rendkívül szívesen nyakon csaptam volna őket egy nagy büdös ponttyal, hogy észrevegyék, hány száz (vagy ezer?) gyerek veszi őket körbe, miközben fröcsögnek. Szóval ha ezen rétegből bármelyikük is olvasná valamilyen fatális véletlen folytán ezt a bejegyzést, ezúton is üzenem neki, hogy baromira szégyellje el magát, és lehetőleg soha a büdös életben ne jöjjön el több ilyen eseményre, vagy amennyiben mégis, vegyen példát a körülötte lévő gyerekektől.

No, de ezt félretéve továbbra is ott tartottunk, hogy sorbaállás az ajándéktárgyakért. Nagyjából negyed 3-fél 3 környékén Szandi előrement, és belesett a pult mögé, hogy lássa, milyen a termés. Ennek következtében ki is álltunk a sorból, ugyanis nem hogy karkötő és táska, jóformán semmi nem maradt már. Néhány könyvjelző, órarend és poszter, meg talán 2 póló. Semmi, ami minket érdekelt volna. Elég csalódottan ültünk le a lépcsőre, húgomat Szandi próbálta lelkisegélyezni, hogy ne legyen teljesen depressziós, amiért nem találkozhatott Laurával. A sorokat közben mindenhol lezárták, a tömeg kint várakozott a zárt ajtók előtt, a szervezők pedig mérgezett egérként rohangáltak fel-alá, ugyanis megtörtént, amire senki nem számított: nem volt elég könyv. Számolgatták, hány példány van még, hogy annyi embert engedhessenek be, az ajándéktárgyas részleg eközben teljesen kiürült. Persze a napnak itt még nem volt vége. Alig 5-10 perce ücsörögtünk, amikor csörgött Szandi telefonja. Barbi az emeleten rosszul lett, szóval Szandi rekordsebességgel és ninja tehetséggel ugrotta át a szervezőket és tinilányokat, mi meg lent toporogtunk tovább. Az eredmény végül az lett, hogy Barbit mindenki jól megápolta az orvosiban, Laura pedig végig ott volt vele, míg jobban nem lett, és természetesen aláírta mindegyikünk könyvét. Igaz, nem az idézetek kerültek bele, mert a papír sajnos elkeveredett, de dedikált könyvünk lett. Húgom persze így is szomorú volt, hisz se táska, se Laura, de nap végén azért azt mondta, nem érezte rosszul magát, jól elhülyéskedtünk a sorban.

Ennyi lenne tehát az élménybeszámoló, de röviden azért mindenképp szót akarok ejteni arról, miért is döntöttem a megírása mellett. Az indok igen egyszerű: elképesztően sajnálom Laurát. Senkinek nem kívánom azt, amit ő átélt ebben a két napban, és amit átél ez a két nap visszhangja miatt. Egyértelműen ez lett volna az eddigiek közül a legfontosabb dedikálása, készült rá, várta, izgult érte, és végül az egész tönkrement. És ennek tetejében még elárasztották temérdek negatív véleménnyel, rengetegszer minősíthetetlen, unintelligens stílusban. Azt az embert, aki ezt az egészet az olvasók mellett a legeslegjobban várta, és aki a legkevésbé tehet róla, hogy így alakult. Szóval ezért írtam egy beszámolót, mert szeretném, ha amellett, hogy mindenki látná, valóban nem indokolatlan az emberek felháborodása, meglátnák azt is, hogy emberekkel van dolguk, akik igen is hibáznak időnként, és azt is, hogy minden negatívum ellenére mindenki maga dönti el, elrontja-e a saját és a körülötte lévők kedvét azzal, hogy idegeskedik és háborog egy meg nem változtatható tényen, vagy megpróbálja megtalálni mindenben azt az apró pozitívumot, ami valahogy mindenhol jelen van. Én utóbbit választottam, így sokkal felszabadultabban tudok örülni a vasárnap bejelentett vidéki dedikáló körútnak is, és igazán hálás vagyok Laurának, hogy ennyire szívén viseli az olvasói véleményét és igényeit.

Zárásként Laurának - még ha nem is olvassa ezt a bejegyzést - ezúton küldök egy óriási nagy ölelést. Köszönöm neked, hogy megírtad ezt a sorozatot, és köszönöm, hogy olyan író vagy, akire tényleg felnézhet az olvasóközönsége.

"Long live Laura Leiner and St. Johanna's High School!" ♥

Múzeumok Éjszakája 2012 - Pécs

Sok évnyi sikertelen próbálkozás után idén végre eljutottunk a Múzeumok Éjszakájára. E jeles esemény kapcsán - meg mert régen írtam élménybeszámolót - úgy döntöttem, elmesélem, milyen is volt ez az éjszaka, ami ugyebár más, mint a többi...

Kezdeném ott, hogy a programot előre megnéztük a http://muzej.hu oldalon, és össze is állítottunk egy csinos kis listát azokról, amiket látogatni kívántunk. Ez pediglen így nézett ki:

16:00 - 19:30 Napfoltok távcsöves megfigyelése. Klimo Könyvtár

18:00 - 23:00 Fotózkodás korhű jelmezben. Várostörténeti Múzeum, Pécs, Felsőmalom u. 9.

19:00 - 19:45 A misztikus Csontváry Csontváry Múzeum

20:30 - 21:15 Séta a Zsolnayak „virágoskertjében” Zsolnay Múzeum (Pécs, Káptalan utca 2.)

22:30 - 23:00 Középkori kanonoki pincék titkai Káptalan u. 4. Janus Múzeum

23:30 - 24:00 Szent Iván éji zenés tűzugrás Janus Múzeum

Állandó és folyamatos programok:

A Klimo Könyvtár megtekintése

Relax Padlás. Várostörténeti Múzeum, Pécs, Felsőmalom u. 9.

Póksimogató és kígyósál. Természettudományi Múzeum, Pécs, Szabadság u. 2.

Elfeledett tárgyaink: A legyező. Janus Múzeum

Állatok és más lények papírból. Természettudományi Múzeum, Pécs, Szabadság u. 2.

Nohát ennek megfelelően délután 5-kor találkoztunk is a csapattal, beugrottunk megnézni a II. Aszpik alkotói piacot a Csinos Presszóban, végigsétáltunk a Sétatéren, hogy felmérjük a Sétatér Fesztivál kirakodóit, majd egy-egy hókristály kíséretében mind a hatan felkerekedtünk a nagy múzeumozásra. Az első meglepetés még a Sétatéren ért minket, ahol is kaptunk egy szórólapot, miszerint csak ezen a napon, Múzeumok Éjszakája alkalmából a Zsolnay negyed kiállításai, a Bóbita Bábmúzeum, a Pécsi Nagygaléria és Galéria, valamint a világörökségi helyszínek kedvezményesen csupán 2000 forintért megtekinthetőek. Vagyis ezen helyszínek csináltak maguknak egy saját kis Múzeumok Éjszakáját, ami független a hivatalos Múzeumok Éjszakájától, és az egységes Múzeumok Éjszakája belépővel nem látogathatóak. Ezt személy szerint igen inkorrektnek tartom, nem igazán értem, miért kellett egy ilyen napon még pluszba lehúzni az embereket, de mivel nem kívántam az ilyetén filozofálással elrontani az estémet, így nagyvonalúan túlléptem rajta.

Kezdetnek tehát betértünk a Klimo Könyvtárba Napfoltokat és Napkitöréseket nézni, és ha már ott voltunk, körül is néztünk. Ez a helyszín egyébként nem volt belépős, a tárlatvezetés is ingyenes volt bárki számára, ennek ellenére nagyon érdekes dolgok voltak benn. Az egész kiállítás interaktív volt, az olvasnivalók se olyan tömör szövegek voltak, mint a legtöbb múzeumban, igyekeztek mindent úgy kialakítani, hogy mindenki számára élvezhető és érdekes legyen. Csomó dolgot ki lehetett próbálni, voltak tudásmérő játékok különböző formákban, gyakorlatilag majdnem mindent végig lehetett tapizni, szóval nagyon élveztük. A tárlatvezetést nem tudtuk megvárni, és csak az első két termet tudtuk tüzetesebben átvizsgálni, mert hétkor kezdődött egy vezetés a Csontváryban, amit már beterveztünk, de biztosítottak róla, hogy minden órában indul újabb itt is, úgyhogy megnyugodva távoztunk.

A Csontváry Múzeumban nagyon sokan voltak, és nagyon fülledt volt a levegő nyitott ablak híján. A tárlatvezetés számomra eléggé csalódás volt. Egyetlen képnél álltunk végig (balra látható), miközben az előadó jórészt Csontváry tudatos művész mivoltjáról beszélt, időnként pedig kitért egy kicsit a képen lévő szimbólumokra is. Brigi és Eszter élvezték, viszont számunkra nem igazán nyújtott élményt, mi inkább azt vártuk volna, hogy körbesétálunk az előadóval a múzeumban, és ő elmond nekünk néhány fontosabb háttérinfót, érdekes történetet az egyes képekről. Ennek hiányában a tárlatvezetés utolsó néhány percét már nem is vártuk meg, inkább körbesétáltunk magunk. A két fiatalember egyébként annyira belemerült a képek elemzésébe és tanulmányozásába, hogy miután mi, lányok, végeztünk, még kb. 20 percet vártunk rájuk a múzeum előtt, és utána még meg is szóltak minket, hogy miért "rohantunk" így végig a kiállításon. Pasik... :D

A Csontváry után a Zsolnay Múzeum tárlatvezetése következett. Itt egy hölgy tartotta az előadást, és a Zsolnay porcelánokon megjelenő virágok szimbolikájáról beszélt az egyes termekben. Bár alapvetően a téma engem érdekelt volna, valahogy mégis túl hosszúra nyúlt a dolog, így ismét Brigi és Eszter kivételével hamar elhagytuk a tárlatos csoportot, és magunk indultunk a múzeum felfedezésére. Nekem nagyon tetszett, amúgy is szeretem a Zsolnay motívumokat és színvilágot az eozin kivételével, de a múzeum is nagyon igényesen és érdekesen lett berendezve. A fiúk megint csak lemaradtak elemezni és olvasni, úgyhogy végül Zsófival ketten beszéltük meg az egyes tárgyak kapcsán, melyiket szeretnénk hazavinni a saját étkezőnkbe és melyiket nem. :D Ja, és így ismeretlenül is hatalmas piros pont annak a kisgyereknek, aki a kacsás kút előtt állva megkérdezte anyukáját, hogy "Ezs egy vécsé?". Nagyon feldobta vele a kedvünket. :D

A nézelődés végeztével két csoportra váltunk, Brigi és Eszter visszamentek a Klimoba tárlatvezetésre (elmondásuk szerint nagyon jó volt, végigvezették őket mindenhol, és az előadó nagyon felkészült volt), mi pedig elindultunk a Várostörténeti Múzeumba. Út közben megakadtunk egy Retro Könyvvásáron, de végül csak megérkeztünk a célállomásra. Itt sietősen beszaladtunk korhű öltözékben történő fotózkodásra, mert elméletileg 11-ig volt kiírva. Sikeresen vettük is az akadályt, kétféle ruhában is fotózkodtunk, majd nyugodtan végigmászkáltunk a múzeumon. Nem számítottam rá, hogy ilyen érdekes lesz, sőt, a neve alapján kifejezetten unalmas múzeumra számítottam, de kellemesen csalódtam. Nagyon jó volt végigbogarászni a régi képeket a városról, és olyan dolgokat tudtunk meg egy-egy ma is használt kifejezésről vagy szokásról, amit nem is gondoltunk volna (ilyen volt például a Szegénységi Bizonyítvány, aminek nem voltunk tisztában az eredetével). 

Sajnos egyébként a honlapon nem volt teljes mértékben hiteles minden információ, ugyanis több állandóként vagy folyamatosként megjelölt program is időponthoz volt kötve, így lekéstük például a póksimogató és kígyósál nevezetűt, illetve az interaktív legyezős előadást is. Az, hogy a középkori kanonoki pincék zseblámpás látogatását és a Relax Padlást kihagytuk, már a mi hibánk, mert leragadtunk a könyvvásáron, de majd legközelebb. Összességében nagyon jól éreztem magam, egyáltalán nem érzem kidobott pénznek a belépő árát, és csak remélni tudom, hogy az évek során minél több város minél több múzeumába eljutok majd egy-egy ilyen éjszakán, ami más, mint a többi...

Nyelvvizsga

Az előzőekben beígért conbeszámoló elmaradt, nem részletezem az okát, de jobb így és kész. A szülinapozóshoz meg sose volt kedvem nekikezdeni, úgyhogy az is kimarad. Viszont mivel rég volt már olyan bejegyzés, ami a nagyvilág hasznára válhatna, ezért most egy olyan következik. Október 1-jén voltam ECL felsőfokú angol nyelvvizsgán, és gondoltam, megosztom mindenkivel a tapasztalatokat, hátha még jól jöhet az olyan elvetemülteknek, akik szintén felsőfokon törik a bucijukat.

Írásbeli

1. rész: Olvasott szöveg értése

Ebben a részben 2 feladatunk volt. Az elsőben egy speciális sütidiétáról szóló cikket olvashattunk, amiből hiányoztak itt-ott mondatrészek. A cikk végén meg volt adva egy kupac szó, ezeket kellett behelyettesíteni a megfelelő mondatokba. Persze 2-vel több behelyettesítendő kifejezés volt, mint amennyi hiányos mondat, így nem volt kivitelezhető a "végére hagyom és majd meglátom mi maradt ki" stratégia. Viszont szerintem nem is volt rá szükség, mert a cikk elég egyszerű szövegezésű volt, és a kifejezések is egészen egyértelműen illeszkedtek a mondatokba. Más szóval ez egy egészen könnyű kis indító feladat volt.

A második feladatban a svédek férfi egyenjogúságért való küzdelméről olvashattunk. Így elsőre furcsának tűnik a dolog, de tulajdonképpen arról van itt szó, hogy a férfiak is ugyanúgy vegyék/vehessék ki a részüket a gyereknevelésből és a háztartás vezetéséből, tehát ez ne maradjon meg "női munkának". A cikk végén 10 db kérdés volt, amikre röviden, címszavakban kellett válaszolni az olvasottak alapján. Viszont nagyon figyelni kellett, mert a már beírni válaszokat tilos javítani, különben hibának minősülnek. Tehát alaposan át kell gondolni, és pluszban nehezíti a dolgunkat, hogy a válaszba leírt fölösleges információért pontlevonás jár. Tehát ez már egy nehezebb feladat volt. A cikk szövegezése itt is viszonylag jól érthető volt, viszont az előbb említettek miatt elég könnyen lehet pontokat bukni. Mindenesetre idő van elég, tehát aki rendesen odafigyel, az 1-2 apróbb hibával megúszhatja a feladatot.

A rendelkezésre álló idő a 2 feladatra összesen, ha jól emlékszem, 45 perc volt.

2. rész: Fogalmazási készség

A sokak által kevéssé körberajongott levélírás. Itt is két feladat volt. Az elsőben egy hozzászólást kellett írnunk valamelyik szervezet blogjára, akik a közelmúltban készítettek egy felmérést az európaiak dohányzási arányáról, és azt az eredményt kapták, hogy 1/3-uk rendszeresen dohányzik, ami napi 14.4 szál cigarettát jelent fejenként. Ezzel kapcsolatban kellett kifejtenünk a véleményünket a felsorolt szempontok alapján (környezetünkben dohányzók, mi dohányzunk-e, az országunkban érvényes szabályozások, mi mit tennénk az ügy érdekében), méghozzá 300 szó terjedelemben. Azt hiszem, egész könnyen és jól ment.

A második egy tényleges levél volt, amit a tudományos magazinnak kellett írnunk egy cikkükkel kapcsolatban. A cikk arról szólt, hogy bár az emberek nagy része fontosnak tartja a tudományt, egy kis réteg úgy gondolja, hogy veszélyes, és fél tőle. Erről kellett kifejteni a véleményünket, mi hogy gondoljuk, fontos-e a tudomány, mik napjaink lényeges találmányai, a tudósok és a kormány felelőssége a találmányokkal kapcsolatban - szintén 300 szóban. Itt már kicsit fáradt voltam, meg mint utóbb kiderült, lázas is, tehát kicsit lassabban és nehezebben ment a dolog, de még így is jóval idő előtt sikerült befejezni.

A 2 fogalmazásra összesen rendelkezésre álló idő: 90 perc.

Néhány jó tanács, amit levélíráskor a népek hajlamosak elfelejteni. Egészen apróságok, mégis súlyos pontlevonások járnak érte, ha valaki lefelejti:

- mindig legyen megszólítás, az adott formának megfelelően! (pl. ha havernak e-mailt vagy bloghsz-t írsz, simán jó egy "Hi there!", de ha hivatalos levelet, akkor annak megfelelően szólítsd meg a címzettet)

- igyekezz valamilyen szisztéma szerint tagolni a fogalmazásod, de ettől függetlenül ne essen szét

- hasznos, ha írás közben pipálgatod a szempontokat, így tudod, mi az amit még bele kell írnod, és mi az, amit már nem kell tovább nyúznod

- figyelj rá, hogy megfelelően vezesd át a gondolatmeneted egyik pontból a másikba, ne legyen darabos a levél

- menet közben néha állj meg, és számold át gyorsan a szavak számát, hogy tudd, mennyibe kell belesűríteni a hátralévő pontokat

- a levelet mindig írd alá!

Szóbeli

1. rész: Hallott szöveg értése

Szintén 2 feladatból állt. Az elsőben egy amerikai elnök beszélt a gondolatairól. Minden állításhoz 3 válaszlehetőség volt megadva, és a hallottak alapján ki kellett választani, melyik helyes. Cseles volt, mert szinte mindegyik állítás taglalásánál beleszőtt 1-2 szót mindhárom válaszlehetőségből, így nem volt elég elkapni a szövegben szereplő kifejezéseket, hanem rendesen oda kellett figyelni, és értelmezni, mit mondott. A 2 lejátszás számomra elégnek bizonyult itt, ennek ellenére nem volt könnyű feladat.

A másik felvételen egy nő beszélt valamilyen önkéntes szervezetről. Na, ez piszkosul nehéz volt. 10 mondatkezdemény volt, amiket be kellett fejezni a hallottaknak megfelelően. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy a nő, aki nyilatkozott, rettentően hadart, és elharapta a mondatok végét. Az egy szuszra elhadart mondatában kb. 4 fontos információ hangzott el, és mire az elsőt leírtam, már hadarta a következő 4-et. Első hallgatásra 3 választ tudtam beírni, amire eddig még sosem volt példa hallásértés feladatnál. Második hallgatásra sem tudtam befejezni a feladatot, tehát a maradék helyre kb. azt írtam, ami jól hangzott.

Erre nem igazán tudok más felkészülést javasolni, minthogy nézzetek sok BBC-t és CNN-t.

2. rész: Szóbeli kommunikáció

Bár a hallásértés se volt semmi, de saját belátásom szerint számomra ez volt a legnehezebb. Illetve nem is nehéz volt, csak talán inkább nagyon el voltam már fáradva ekkorra, ezért nem tudtam úgy teljesíteni, ahogy kellett volna. Ha esetleg a tisztelt nyelvvizsga bizottság olvasná eme sorokat, üzenem nekik, hogy nem normális dolog egy napra rakni a szóbelit és az írásbelit. Borzasztóan maratoni, kimerítő és lefárasztja az ember agyát az egész napos kőkemény koncentrálási kényszer.

De hogy visszatérjek a vizsgára: mint azt bizonyára minden érintett tudja, szóbelizni párosával kell. Abban a már jól megszokott helyzetben voltam, hogy senkinek nem akaródzott velem jönni nyelvvizsgázni, így nem választottam beszélgetőpartnert, hanem random kaptam valakit. Ezúton is köszönöm amúgy az illetékeseknek, nagyon kedves és lelkes beszélgetőpartnert kaptam (aki mellesleg 100x jobb volt nálam, gratulálok neki ezúton is). Elsőként persze be kellett mutatkoznunk egymásnak, itt elmondta, hogy ő tanít a PTE-n, én meg elmondtam, hogy tanulok az SZTE-n. :D Meg meséltem neki a HoTról is, ha már ilyen kevéssé hétköznapinak mondható hobbival rendelkezem.

Ezután kaptunk egy témát a vizsgáztatónktól: Család. Szerette volna, ha arról beszélgetünk egymással, milyen volt régen a család és milyen manapság, de végül úgy belelendültünk, hogy elvittük a dolgot a házasság felé. Szerintem jót beszélgettünk, akkor is, ha tudom (mert már akkor észrevettem, amikor kimondtam), hogy nagyon sok nyelvtani hibám volt, aminek nem szabadott volna lennie. Ez viszont egyértelműen a fáradtság - és a lázam - eredménye volt, mert olyan alap dolgokat mondtam rosszul, amikről a hülye is tudja, hogy nem úgy kellett volna.

Harmadik, és egyben utolsó része a szóbelinek a képről monologizálás. Itt tulajdonképpen mindegy, kinek beszélünk, akár a könyvespolcon lévő radírmaradványt is nézhetjük közben, a lényeg, hogy összefüggően és folyamatosan kell beszélni a monitoron kivetített képekről. Na, ez az, ami nekem nem ment. A környezetszennyezés volt a témánk (illetve úgy emlékszem, de igazából a téma címét nem is figyeltem), ehhez kaptunk 3 képet. Az elsőn egy tankhajó volt, a másodikon egy büdös füstöt eregető gyár, a harmadikon pedig egy szeméttároló, amit én sikeresen vonatnak néztem. Én kezdtem, dadogtam valamit a 2. képről, hogy Budapestre emlékeztet és nem szerettem ott lakni, meg hogy szerintem egy fővárosnak nem ilyennek kéne lennie. Aztán a vizsgáztató kérdezett valamit a szennyezés fajtáiról, de már annyira fáradt voltam, csak néztem rá és nem jött egy értelmes gondolat se, amivel válaszolhattam volna. Akkor áttért a partneremre, ő beszélt jó sokat a szelektív hulladékgyűjtésről, majd visszatért hozzám, hogy megkérdezzen az első képről. Ott beszéltem még pár szót az olaj hatásáról a vízi élőlényekre, pl. bálnák kommunikációja, halak, parton fészkelő madarak, aztán befejeztük a vizsgát.

Ennyi nagyjából a beszámoló. Eredmény majd november 1-jén, addig is remélem lesz, akinek hasznára válik ez az összefoglaló, ha már ilyen sokáig írtam. :D

SakuraCon 2010

Noh csak eljutottam odáig, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést. Elég hosszú lesz, de betűrendben kategóriákra bontom, szal mindenki nyugodtan olvashatja csak azt, ami érdekli. :D

AMV:
Ebből sajna idén nem sokat láttam, de már folyamatban van a pótlása a luggi által készített lista alapján. Most tartok az experteknél. Elég vegyes, de összességében azt tudom mondani, hogy a nemzeti blokk tavaly nyáron jobban tetszett. Valahogy most minden túlságosan ráment az epillepsziás rohamot okozó agyba-főbe villogásra. A fan kategóriásoknak gratulálok, idén nagyon kitettek magukért, és ezúton gratulálok mindkét Rikának. Az egyiknek a győzelemhez, a másiknak pedig az AMV-jéhez, ami bár nem került be, de levetítették, és szerintem jól sikerült. :)

Árusok:
A választék őszintén szólva lehetett volna nagyobb. Akár figurák, akár mangák (itt elsősorban a kedvezményes pultra gondolok), akár kaja, akár egyéb fancuccok terén. Pl. egész conon kerestem tejes pockyt, és egyszerűen sehol nem találtam. Vagy az elején rögtön elkapkodták, vagy nagyon eldugták, vagy nem is volt. Figurák terén ismét nem igazán volt olyan, amit én szeretnék. Bár azért akadt 1-2, ami tervben van, de ami igazán kéne, az nem volt. A büfénél elég előnytelen volt, hogy olyan hamar elfogyott minden, szerintem erre legközelebb jobban fel kéne készülni (bár hozzáteszem a PeCsánál 100% jobb volt így is a kínálat). Jó volt, hogy így egy térben voltak az árusok elkülönítve, és a nyitott ajtók miatt nem is fulladtunk meg a tömegben. Ja és pólóárusok rulz! *imádja az új, XS-es, narancssárga, cicás fölsőjét*

Cosplay:
Idén ebből se láttam sajna sokat, mert egyrészt a fele ütközött más programmal, másrészt amikor volt időnk nézni, a K csarnok már tele volt, és hátulról nem láttunk jóformán semmit. Ez mondjuk kiküszöbölhető lenne több székkel, vagy egy PeCsában használthoz hasonló emelvénnyel. Simán beférne, és hely is maradna még a közlekedésre. A perfből nem sokat láttam, csak úgy az első 10-et, de abból egyértelműen az Otaku Forum Group tetszett a legjobban. Ötletes volt és szórakoztató. A craft nagy részét pótoltam fényképekből, és nem kellett csalódnom, idén is rengeteg szép, igényes ruha készült. Személyes kedvenceim a Trinity Bloodos Esther Blanchett, és a Dragonicás Hunter.



DDR:
Ezzel idén semmi gondom nem volt. Szerintem jó volt a helyszín is, tök jó, hogy mindkét nap lehetett DDR-ezni, és nem is kellett túl sokat várni, hogy sorra kerüljünk.

Fanfiction:
Pozitív, hogy a beszélgetést átpakolták a karaoke teremből, így a türelmetlen karaokesok nem zavarták meg. Viszont negatív, hogy egy olyan helyre pakolták, ahol ha lehet, még nagyobb volt a zaj. Ezt legközelebb előnyös lenne megoldani máshogy, berakni egy zártabb terembe, pl a fölötte lévő rajzterembe. Nem hinném, hogy a rajzok értékén rontana, vagy rongálná őket, ha 1 órára bevonulna oda a fanfic beszélgetés, szóval sztem simán megoldható. Mindenesetre annak ellenére, hogy néha egész keveset hallottam 1-2 emberből, a beszélgetés jó volt, mint mindig. Köszönöm Rhysának a kölcsön-Pikachut (:D), a zsűrinek pedig a 3. helyet és a KÖSz díjat is kösz. :D A többi helyezéssel nem minddel értettem egyet teljesen, de ettől függetlenül gratulálok minden Top 15-ösnek! :)

Karaoke:
Mind közül ezzel vagyok legkevésbé megelégedve. Legkevésbé sem értek egyet a verseny eredményivel - nem csak magam miatt. Ezt fölös tovább ragozni, lehet utálni érte. Nem tetszik, hogy hagyományosban este 8-kor még 3 órát kellett volna várni, hogy húgom sorra kerüljön. Ezt erősen szabályozni kéne. Elég igazságtalannak tartom, hogy míg vannak, akik 4x-5x sorra kerülnek, aki csupán egyetlen egyszer szeretne, kénytelen várni 3 órát. Csak annyit kéne tenni, hogy aki már egyszer énekelt hagyományosban, ha újra szeretne, egy másik listára kellene feliratkoznia, és akkor kerülne sorra, amikor elfogynak azok, akik még nem énekeltek. Azt sem tartom igazságosnak, hogy a csoportos dobogósok nem énekelhettek színpadon. Miben kevesebbek ők, mint az egyéniek? Egy szóval nagyon nem voltam elégedett a connak ezen részével.

Viszont amit szeretnék itt külön megjegyezni, mert még a karaokehoz kapcsolódik:
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki tapsolt és ezzel bíztatta húgomat, mikor végre sorra került hagyományoson! Iszonyú sokat jelentett, és tényleg hálás vagyok érte, mert hatalmas önbizalomlöketet adott neki, amiből eddig nem volt túl sok. A Chii's Sweet Home - Ouchi ga Ichiban-ját énekelte amúgy. :)

Konzol:
Ehhez sokat nem tudok hozzászólni. Nem konzoloztam, de ahogy elnéztem igen jó volt a gépek elrendezése, és volt belőlük elég, szóval mindenkinek jutott minden. :)

Ruhatár és Sushi:
Sokan írták már sokfelé, hogy nagyon előnytelen volt az elhelyezés. Így egymás mellett igazából egyikhez se lehetett normálisan odaférni, és sajnáltam is a ruhatárosokat rendesen. De mivel sokan írták már, biztosan ez is meg lesz oldva legközelebbre.

Tömegkvíz:
Sajnálom, hogy lemaradtam róla, irtó jó bulinak látszott. :D Majd legközelebb remélhetőleg nem üt semmi mást, és akkor benevezek rá. :D

Rajzverseny:
Tetszett, hogy ilyen helyen voltak kiállítva a rajzok, mert elég tágas és kényelmesen végig lehetett nézegetni mindent hering-effektus nélkül. Ismét sok szép munka született, és ismét megállapítottam, hogy jó lenne, ha tudnék rajzolni. xD A helyben rajzolóson jóval többen voltak, mint gondoltam, de ott is nagyon sok szépet alkottak a versenyzők. Iderakom húgom rajzát is, hogy mindenki megnézhesse. xD

Zenekvíz:
Ha lett volna időnk készülni rá, talán ment volna jobban is, de ettől függetlenül szerintem menők vagyunk azzal a csoportos 5. helyezéssel. :D Majd talán legközelebb hódítunk. :D

Általános összefoglaló:
Nagyon jól éreztem magam, sokkal jobban, mint a nyárin. A HungExpo egyértelműen jobb, mint a PeCsa, és programok is egyre javulnak. Remélem legközelebb is legalább ilyen jó lesz. :)

Egyéb megjegyzendő dolgok:
- Legközelebb viszünk magunkkal kaját, megmelegíttetjük, és pacalpörköltet meg töltött káposztát fogunk enni szerencsesütivel.
- Barbi nyanya.
- Briginek és Fruzsinak köszönjük a közreműködést a bemenetelnél. Eszmei puszi érte. :*
- Ez valakinek a gyereke?
- Eszter ezért nyomkerák.

Szülinapos

Tyű, hol is kezdjem? Mondjuk a leges elején. Pénteken voltam műtéten, megcsinálták a hülye lábujjam, és kaptam egy szééép naaaagy kötést rá. Szombaton meg menni kellett Pestre reggel Brigi szülinapozni. Viszont a kötésem nem fért bele a cipőmbe, ezért aztán papucsban indultam neki. Igen ám, de miután másfél hétig egy pici hó se esett, természetesen szombat reggelre muszáj volt elkezdenie zuhogni, így sikeresen el is vágódtam, amitől a másik lábam - aminek addig nem volt baja - szintén elkezdett fájni. Majdnem lekéstük a vonatot, de végülis sikeresen feljutottunk. (Remélem a sebészbácsi nem olvas blogot, különben nagyon le leszek szídva. x"D)

Lényeg a lényeg, odaértünk az étterembe,

Lyra is megérkezett, rendeltünk is enni és ettünk meg marhultunk, ahogy szoktuk. A kaja amúgy nem volt rossz, de itt hívnám fel mindenkinek a figyelmét, aki olvassa, hogy ne menjetek a Momotaroba, mert bunkó a pincérnő. xD Ettől függetlenül ilyen apróság persze nekünk nem tudja letörni a kedvünk. Kaja után aztán jött a tortázás. Pöttyet meglepődtem, mikor elém is odaraktak egy tortát. xD Az ég világon mindenre számítottam, még töklére is, de erre nem. :D Ajándékoztunk is, Brigivel keresztbe ajándékoztuk egymást, és fel is lett véve az egész, úgyhogy nem is részletezem igazán, mindenesetre nagyon menő ajándékokat kaptam. :D Lyrának viszont - én hülye - elfelejtettem az ajándékát, úgyhogy kicsit vertem a fejem a falba, de conon mindenképp bepótolom. *bocsánatkérő hajlongás ezerrel*

Ajándékzás után elvonultunk a nemistudommianeve teázóba, ami viszont nagyon jó és hangulatos hely, úgyhogy oda menjetek. xD Majd valaki úgyis biztos megmondja a nevét a kommentekben. :D Szóval ott még beszélgettünk egy csomót és ettünk szerencsesütit, aztán Brigi kíséretében hazavonatoztunk.

Összességében nagyon jól éreztem magam, úgyhogy köszönök mindenkinek mindent! *nagyölelés* Most pedig, ha már ezt megírtam, tessék kommentelni, 1, 2. :D

SakuraCon 2009

Ahogy ígértem, íme a beszámolóm életem első animeconjáról. Nem fogok minden apró dolgot leírni, csak nagyjából a tapasztalataimat, véleményemet. Nagyon nehéz összeszedni most a gondolataimat, úgyhogy lehet kissé szétszórt lesz, de azért fogadjátok szeretettel!

Mivel első conom volt, úgy indultam neki, hogy remélem megéri ez az egész a pénzt, amit áldoztam rá. A hosszú sorban állás így visszagondolva nem is volt olyan vészes. Végig akadt néznivalóm, rengeteg cosplayes rohangált fel-alá a PeCsa körül meg időnként kaptunk egy kis szórólapot is. A szombati nap első tanulságai a számomra a következők voltak:

• Akár jegyelővételesek vagyunk, akár nem, nem elég odamenni fél órával pénztárnyitás előtt, különben mire beérünk a nagyterembe, nem lesz helyünk.
• Nem szabad végignézni az AMV vetítéseket, mert annyira sok egyszerre, hogy utána nem lesz kedvünk megnézni a lényeget - az AMV versenyt.
• Jól be kell reggelizni mielőtt elindulunk, különben méregdrágán kell cseppet sem laktató szendvicset vennünk.

A cosplay craftmanship része nagyon tetszett, voltak nagyon ötletes és gyönyörűen kivitelezett ruhák, amik szerencsére elnyomó többséget alkottak a "megveszem a boltból és magamra kapom" jelmezek mellett. Ez utóbbiakat nem is értettem igazán, mert egyéni performance-ban még teljesen jók lennének, ha mellé kitalálnának valami jó kis történetet, de hogy kerülnek be abba a versenybe, ahol a ruha saját kezű megalkotását díjazzák? O.o

A szombati nap fénypontja számomra a Fanfiction beszélgetés volt. Eredetileg eszembe sem jutott volna oda betérni, de mivel egy barátom zsűrizett, gondoltam megtisztelem az írókört jelenlétemmel. Nagyon kellemesen csalódtam, mert a beszélgetés nem hogy nem volt unalmas, de végig nagyon jól szórakoztam!

Szombaton ezen kívül nem is nagyon történt semmi, mert a vetítések nem nagyon érdekeltek, este meg már nem voltak előadások, úgyhogy hazamentünk.

Vasárnap a cosplay performance része kapta a főszerepet. Az egyéniben volt néhány jó előadás, amiket lehetett értékelni, volt 1-2 olyan, ami kifejezetten tetszett, de voltak olyanok is, amiknél nem tudtam már hol kaparjam a falat, annyira rosszak voltak. Elnézést mindenkitől, aki magára veszi a dolgot, de ha szabad javasolnom, legközelebb mielőtt bárki felmegy a színpadra, tegye meg a következőket:

1. Tanulja meg a szöveget, amit el akar mondani. Ne legyenek másfél perces szünetek két mondat között, mert az illető elfelejtette, hol is tart!
2. Kérje ki mások véleményét, hogy amit elő szeretne adni, az valóban HUMOROS-e!
3. Ha úgy érzi, nem tudott felkészülni az előadásra rendesen, inkább mondja le a fellépést és halassza a következő conra. Senkinek nem tesz jót vele, ha felkészületlenül versenyez...

A következőket viszont kiemelném (fellépési sorrendben), akiknek tetszett az előadása:

• L, aki fejét rázva ugrált és táncikált valami metálra, ha jól rémlik - egész vicces látvány volt és dícséretes, hogy nem fáradt le a végére
• Wonderweiss - könnyeztem a nevetéstől
• Hikari, aki windows hibaüzenetre rappelt - jó volt, ötletes és vicces
• Akatsukis, aki az életéről beszélt - a szöveg kellőképp humoros volt

Térjünk is át a csoportos performance-ra. Javasolni az egyénihez hasonlókat tudom csak, bár itt azért nem igazán volt olyan, aki elfelejtette a szövegét. Nem tudom, korábban milyen volt ebben a kategóriában a felhozatal, de számomra a mostani igen alacsony színvonalú volt. A 25 fellépő csoportból összesen 3, azaz HÁROM tetszett. A legtöbb vagy erőltetett volt, vagy a humor legapróbb szikrája is hiányzott belőle. Persze nyilván lehet olyan előadást is bemutatni, amit eleve nem szántak humorosnak - pl.: Kaleido Star csapat - de egyrészt annak nem sok sikere van, mert az emberek nem ezt várják, másrészt akkor azt úgy kell előadni, hogy minimum lenyűgöző legyen, más különben sok értelme nincsen. A színvonal mellett még azzal volt gond, hogy egyrészt a nagyterem túl kicsi volt ehhez, az emberek fele már be sem fért, vagy csak úgy, hogy közben megfulladt, másrészt szerintem a csoportos felénél szünetet kellett volna tartani, mert túl sok volt egyszerre - főleg ekkora melegben.

Viszont, ha már az egyéninél megtettem, itt is kiemelem azt a hármat, ami tetszett:

• BaTár: Világvége Party - nagyon jó ötletek, kiváló zenevágás, poénos fordulatok
• Magyar Anime Shake - szintén a fentihez hasonlóan jó ötletek, külön plussz a rímelésért
• ÁTLAGOS Team - egész ötletes, a humorfaktor nem veri ugyan az előző kettőét, de azért tetszett

Ennyit a cosplayről. Vasárnap nem nagyon volt más programunk, az előadások többsége nem nagyon érdekelt, viszont a Mangakisszában megkóstoltunk 1-1 teát, ami nagyon finom volt, úgyhogy legközelebb már enni is megpróbálkozunk ott (persze csak ha addigra sikerül megtanulnom pálcikával enni XD).

Tombolát is vettünk, bár nem nyertünk semmit, de a tombolahúzás felelősét végighallgatni 1-1 szám kihúzásánál igazi élmény volt. :D Ugyan nem tudom, hogy hívják, de ő lett a kedvenc konferálóm. :D

Összességében nagyon jól éreztem magam ezen a rendezvényen, azt hiszem ezt a páromról is ugyanígy elmondhatom, és ha sikerül rá eleget gyűjteni, mindenképp meglátogatjuk a nyári 3 naposat is. Arra már "komoly" tervekkel is készülünk verseny-ügyileg, de ez egyelőre maradjon titok. :)