Manga: Special A

A héten betegség miatt itthon kényszerültem maradni, és mivel betegen az ember lánya nem takaríthat, nem pakolhat, és úgy általánosságban véve a pihenésen kívül nem nagyon van hitelesítve más elfoglaltságra, így elérkezettnek láttam az időt, hogy belekezdjek egy manga olvasásába, mivel már régen tettem. A keresőben csupán három dolgot adtam meg szempontként: legyen befejezett, legyen benne romantika és semmiképp ne legyen 18+-os. Így találtam rá a Special A-re.

Special A

Műfaj: Romantikus, Humor

Írta: Minami Maki

Rajzolta: Minami Maki
Kötetek száma: 17

Megjelenés: 2003. ápr. 1 - 2009. márc. 19.

Ismertető:

Hanazono Hikari a kihívások megszállottja, mindenben törekszik rá, hogy a legjobb legyen. Okos, jó sportoló, és szinte legyőzhetetlen. Szinte. Gyerekkori riválisa, Takishima Kei ellen ugyanis képtelen nyerni, mióta csak megismerkedtek, a fiú mindig mindenben egy lépéssel előtte jár. Hikari azonban nem adja fel, követi Keit a gimnáziumba is, ahol öt társukkal együtt mindketten a Special A osztály tagjai lesznek. Ide kerülnek ugyanis az elit iskola legjobb tanulmányi eredménnyel rendelkező tanulói, akik külön épületben tanulnak, külön iskolai egyenruhát hordanak, és idejük nagy részét a számukra kijelölt üvegházban töltik nyugodt teázgatással és pihenéssel. Természetesen Hikari itt is kitartóan dolgozik, tanul és edz célja eléréséért, míg Kei minden erőfeszítés nélkül nyeri a párbajaikat. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy félvállról venné Hikari kihívásait, hisz ki akarna csalódást okozni egyetlen szívszerelmének...?

Főbb karakterek:

Hanazono Hikari - A történet főhősnője, Kei riválisa, aki soha semmilyen kihívást nem utasít vissza

Takishima Kei - A történet főhőse, Hikari riválisa, aki bármit megtesz a lány boldogságáért

Yamamoto Jun - Az S·A 3. helyezettje, Megumi zenész ikertestvére

Yamamoto Megumi - Az S·A 4. helyezettje, Jun énekes ikertestvére

Karino Tadashi - Az S·A 5. helyezettje, az iskola igazgatójának kissé vadóc fia

Toudou Akira - Az S·A 6. helyezettje, aki imádja a teákat és Hikarit

Tsuji Ryuu - Az S·A 7. helyezettje, aki vonzza az állatokat és Junt és Megumit, akikkel együtt nőttek fel

Vélemény:

Valamivel kevesebb, mint másfél nap alatt olvastam el a mangát, szóval igen, mondhatjuk, hogy nagyon tetszett. :) Pontosan ilyen történetre volt szükségem, amikor rákerestem, tehát nyilván sokat számít, hogy jó időben talált meg, de ha ezt félretesszük is nagyszerű mangának tartom. Végig pörgős, persze amennyire egy romantikus történet az tud lenni, egy percig se unatkoztam, és nem is láttam előre a dolgokat. Jó, minden ilyen mangában vannak alap dolgok, amiket tudunk előre, mint a főszereplők egymásra találása, de a többi szereplőpárost például egy kivételével nem láttam előre, csak amikor már kezdett alakulni. Újdonság volt számomra az is, hogy annak ellenére, hogy kb. a manga második felétől már együtt vannak a főszereplők, nem arról szólt az egész, hogy hányszor vesznek össze, mennyire nehéz megszokni egymást, milyen félreérthető helyzetekbe keverednek. Végig éreztem köztük a bizalmat és a szeretetet, és pont ettől nyújtott nekem többet az átlag romantikus sorozatoknál. A félreérthető helyzeteket sem értették félre, teljesen természetesen és normálisan kezelték őket, mert meg sem fordult a fejükben, hogy a másik már nem szereti őket. Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna soha féltékenyek, mérgesek vagy szomorúak, egyszerűen csak mindezt úgy tették, hogy egy pillanatra se kellett félteni a kapcsolatukat. Ezt egyébként - bár nyilván sokkal kevésbé hangsúlyosan - a többi párnál is lehetett érzékelni.

És akkor most ejtsünk pár szót az animéről is, mivel ezek után természetesen kíváncsi voltam rá. Kezdésnek a rajzolás. Nem tudom, ki követte el ezt a merényletet, de azon túl, hogy az összes szereplő kb. úgy néz ki, mintha gólyalábakon járna, még csak nem is hasonlítanak a manga figuráira. Talán még a legjobban Akirát találták el, de tényleg olyan az egész, mintha egy másik szereplőgárdát néznénk. Azt végképp nem tudom, ki találta ki, hogy ez a zsírkrétához hasonló effekt jól néz ki, vagy esetleg romantikus, mindenesetre én a hajamat téptem tőle. Az openingek és endingek kivétel nélkül katasztrofálisak. Önmagukban sem hallgatnám őket szívesen, de számomra a történethez sem illenek. Viszont ha túllépünk a zenén és a rajzoláson, még mindig lehetne jó a történet, mint ahogy a mangában az is. Csak hát, itt meg nem. Tudom, hogy a sorozat még nem fejeződött be, amikor az anime készült - bár azt az egy évet már igazán megvárhatták volna vele -, de ez nem jelenti azt, hogy addig a pontig, amíg feldolgozták, ne lehetett volna jól, hitelesen és élvezhetően megcsinálni. Ehelyett kiszedtek belőle jeleneteket, amik ugyan nem voltak életbevágóak, mégis bőven befértek volna a rengeteg elnyújtott, érthetetlen és logikátlan változtatás helyére, és ha már emlegettem a karakterek kinézetét, a személyiségük se maradjon ki, mert hogy azt sem sikerült normálisan adaptálni. Az animében Kei elképesztően bamba tud lenni, sokszor csak tátott szájjal bámul Hikarira, mint egy birka, és a szerelmét is inkább megszállottsággá rondították. A mangában Megumi és Jun nem gyűlölik az állatokat amiért közel állnak Ryuu-hoz, csak simán Ryuu nyakán lógnak mindig, utóbbi pedig nem tartja ezt fárasztónak. Egy szóval az összes karakter eltúlzott, amitől kifordultak mangabeli önmagukból. Ha nem akarjuk a mangához hasonlítgatni (de, akarjuk, mert grrr), az anime akkor is tele van logikátlansággal és zavaró dolgokkal. Ugyanakkor mindezek ellenére is azt mondom, hogy nézhető és egészen élvezhető. Bizony, egészen addig, míg nem nézzük az utolsó részt. Mert, gyerekek, erre a lezárásra egyszerűen nem találok szavakat. Nem arról van szó, hogy logikátlan, eltúlzott, túlcukrozott vagy túlnyújtott, nem, ennek egyszerűen nincs értelme. SPOILER: Amikor a virág után ugrottak és lebegtek a Big Ben előtt, csak néztem, hogy ez mégis MI?! Utána meg semmi megoldás, csak simán mindenki heppi és az élet szép, Kei hazament, mert azt akarta, és amúgy is milyen kitartó volt már szegény Hikari?! Aoi meg fittyet hány a főnöke utasítására, eldönti maga?! Úr Isten....

Egy szó, mint száz, az animét ne nézzétek meg, elképesztően igénytelen lett, a mangát viszont bátran ajánlom, nagyon jól felépített és tényleg maximálisan élvezhető darab.

Kedvencek:

Karakter: Kei (imádnivaló. pont. már persze a mangában.)

Anti-kedvencek:

Karakter: Kei apja (valami elképesztően idegesítő)

Ending: Yuku Goto - Special Gyutto Good Luck (2. ending)

Manga: Fruits Basket

Hirtelen felindulásból hét elején úgy döntöttem, elolvasom a Fruits Basket mangát. Ideálisnak tűnt, egyrészt mert kb. olyan hosszú, mint a Hana-Kimi, másrészt mert hasonlóképp befejezett, így nem kellett aggódnom, hogy kitépem az összes hajszálam, amiért nem olvashatom tovább. Ezek után megnéztem az animét is, így végül minden szemszögből meg tudtam vizsgálni a sztorit.

Fruits Basket

Műfaj: Dráma, Fantasy, Romantikus

Írta: Takaya Natsuki 

Rajzolta: Takaya Natsuki
Kiadó: Hakusensha 

Kötetek száma: 23 

Megjelenés: 1999. jan. 1. - 2006. nov. 20.

Ismertető:

Honda Tohru rendkívül naiv, rendkívül életvidám, 16 éves gimnazista lány. Pozitív hozzáállását még az a tény sem árnyékolja be, hogy nem sokkal iskolakezdés után elvesztette édesanyját. Mivel apja már kiskorában meghalt, így apai nagyapjához kerül, aki viszont a ház felújítása miatt arra kéri Tohrut, lakjon ideiglenesen valamelyik barátjánál. Mivel ő azonban nem akar terhére lenni senkinek, egy sátorban kezd éldegélni. Egy nap rábukkan a sátrától nem messze egy házra, amiről kiderül, hogy az iskola imádott "hercegének", Sohma Yukinak az otthona. Nem sokkal ezután a fiú és nagybátyja, Shigure, felfedezik Tohru lakhelyét, és felajánlják, hogy a háztartás vezetéséért cserébe lakjon náluk, míg a felújítás befejeződik. Ám épphogy Tohru belép a neki kijelölt szobába, a tetőt finoman ripityára rúgva megérkezik Kyou, aki láthatóan Yuki esküdt ellensége, és természetesen azért jött, hogy jól összeverekedjenek. Tohru ijedtében megpróbálja megállítani őket, ennek pedig az lesz az eredménye, hogy megbotlik, és ráesik Kyou-ra, aki ennek következtében hirtelen macskává változik. A lány természetesen pánikolni kezd, amitől ismét megbotlik, és nekiesik a segítségére siető Yukinak és Shigurénak. Hogy, hogy nem, ők is átváltoznak, Yuki patkánnyá, Shigure pedig kutyává. Mivel előáll az "ezt már nem lehet kimagyarázni" helyzet, Shigure úgy dönt, elmondja az igazat Tohrunak, miszerint a Sohma család egyes tagjai meg vannak szállva a kínai horoszkóp egy-egy állatövi jegyének szelleme által, így amikor túlságosan legyengülnek vagy egy ellenkező nemű személy megöleli őket, átváltoznak ezzé az állattá. Kyou, akit a macska szelleme ural, bár a Sohma család tagja, kívülálló, mivel az ismert népmese alapján a macska nem tagja a horoszkópnak. Tohru persze megígéri, hogy megőrzi a titkukat, így tovább éldegél velük a házban, miközben egyre többet ismer meg a 12 állat közül, és egyre többet tud meg a család hátteréről.

Főbb karakterek:

Honda Tohru - A történet főszereplője, rendkívül naiv és életvidám
Sohma Yuki - Az iskola "hercege", akit a Patkány szelleme ural
Sohma Kyou - Yuki esküdt ellensége, akit a Macska szelleme ural
Sohma Shigure - Yuki nagybátyja, akit a Kutya szelleme ural
Hanajima Saki - Tohru egyik barátnője, akinek furcsa, természetfeletti képességei vannak
Uotani Arisa - Tohru másik barátnője, aki korábban bandatag volt
Honda Kyouko - Tohru édesanyja, aki egy közlekedési balesetben fiatalon elhunyt
Sohma Akito - A Sohma család feje, akinek minden horoszkóp tag feltétlen engedelmességgel tartozik

Vélemény:

Amikor elkezdtem olvasni a mangát, azt gondoltam, igen, jó lesz ez, csak még kicsit lassú a folyása. Aztán hamar beindult a történet, és jórészt vitt magával a végéig. Izgalmas volt várni az egyes horoszkóp tagok feltűnését, találgatni, hogy ki milyen állattá fog változni, megtudni a szomorúbbnál szomorúbb háttértörténetüket, és várni, hogy mindegyikük megtalálja a saját boldogságát. Voltak benne zavarosabb részek, amikor úgy éreztem, ugrálunk az időben, és nem mindig tudtam elsőre, mi történik, de sok esetben ez azt hiszem, a fordítás hibája volt, amit sajnos nem mondanék minőséginek (angolul olvastam). Volt egy-egy olyan rész is, amikor úgy éreztem, kicsit leültek az események, kicsit nem haladunk semerre, de összességében élveztem az olvasást. Miután befejeztem, úgy éreztem, az utolsó kötet kicsit szükségtelen volt, kicsit túlnyújtotta már a dolgokat, és jobb lett volna egy kötettel hamarabb befejezni, még ha ahhoz hozzá is kellett volna csapni 1-2 plusz oldalt, de végül is nagyjából olyan végkifejletet kaptam, amilyet vártam. Aztán megnéztem az animét, ami ugyebár jóval a manga befejezése előtt készült, így nem dolgozza fel a teljes cselekményt. Első sokk a zene volt. Nem néztem utána, de valószínűleg ugyanaz a felelős az openingért, aki a Princess Tutu openinget is készítette, csakhogy oda illett, ide meg nem. Olyan megalszik a tej a számban érzésem volt tőle. Az endingtől is, de ott egy fokkal megbocsájthatóbb. Aztán a történet. Az első fele tetszett, majdnem végig hűen követte a mangát, talán csak egy részben tért el nagyon, de ott a poén kedvéért, így nem is volt gond. Aztán a második fele... Először elkezdtek lelassulni a dolgok, olyan volt több helyen is, mintha húzni akarnák az időt. Végül a befejezés... Számítottam rá, hogy ezt a jelenetet fogják választani, mert hosszú ideig az egyik legkatartikusabb rész a mangában is, tehát azon nem lepődtem meg, hogy néhány történést, ami a mangában ezután következne, az animében korábbra tettek. Viszont a lezárást olyan szinten elszúrták, hogy arra nincsen szó. Nyilván ahhoz, hogy hatásosabb legyen, változtattak a mangáén, de ennek következtében sikerült egy olyan befejezést megalkotni, ami elnyújtott, fárasztó, zavaros és számomra hiteltelen. Olyan volt, mintha a szereplők egy részét kifordították volna magukból, és csak azért szerepeltették volna őket, hogy húzzák az időt, és megmutassák, hogy milyen fontosak. Nem csak nekem, de páromnak, aki még nem olvasta a mangát, szintén nagy csalódás volt. Mindent egybevetve mindenkinek tudom javasolni, hogy ha felkeltette az érdeklődését a történet, mindenképp inkább a mangát olvassa el. Nem kell tőle lélegzetelállító harcokat és felülmúlhatatlan izgalmakat várni, de kedves humort, megható történeteket és romantikát minden további nélkül.

Kedvencek:

Karakter: Kyou (szerintem nem kell magyarázni), Hatsuharu (menő és kész), Momiji (számomra az ő története a legmeghatóbb és amúgy is cuki) és Kisa (a cukiság teteje)

Anti-kedvencek:

Karakter: Akito (hiába értem, miért lett ilyen, megbocsájtani nem tudok neki), Ritsu (rém idegesítő és amúgy is utálom a majmokat)

Manga: Hana-Kimi

Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e erről a mangáról. Egyrészt azért, mert nem tudom, mennyire tudok elfogulatlanul nyilatkozni róla, másrészt azért, mert a kedvencek felsorolásánál gondban vagyok a kiválasztással, de végül úgy döntöttem, belevágok. Íme:

Hanazakari no Kimitachi e

Műfaj: Shoujo, Romantikus 

Írta: Nakajou Hisaya 

Rajzolta: Nakajou Hisaya
Kiadó: Hakusensha 

Kötetek száma: 23 

Megjelenés: 1996. szept. 20. - 2004. aug. 20.

Ismertető:

Ashiya Mizuki egy japán származású, Amerikában élő lány, aki miután jó tinédzser módjára talál magának egy magasugrót, akit bálványozhat és akinek a puszta látványából erőt meríthet, elhatározza, hogy márpedig ő élőben akarja látni ugrani, sőt még össze is kíván vele barátkozni, ezért aztán ugyanabba az iskolába fog járni, mint imádottja. Ezzel eddig nincs is semmi probléma, de a szóban forgó fiú, Sano Izumi egy fiúiskolába jár, szóval Mizuki fiúnak álcázza magát a nemes cél érdekében. Persze nem ilyen egyszerű az élet, rögtön az átjelentkezése után sikeresen balesetet szenved, és a jó lelkű Izumi persze felkapja, hogy elvigye az iskolaorvoshoz, aminek következtében rögtön rájön az igazságra. Ennek ellenére nem szól semmit, sőt titokban még védelmezni is próbálja Mizuki titkát. A végtelenül naiv lány hamar összebarátkozik mindenkivel, élükön Nakatsuval, aki maga se tudja, mi lehet az oka, hogy csakhamar nem csupán barátként tekint rá, és Umedával, az iskolaorvossal, aki mivel homoszexuális, első pillantásra tisztában van a dolgokkal, ennek ellenére nem jelenti a igazgatónál. Hamarosan Mizuki megtudja, hogy Izumi egy balesete után abbahagyta a magasugrást, ezért fő céljává válik, hogy visszaterelje a fiút az atlétika pályára.

Főbb karakterek:

Ashiya Mizuki - A történet főszereplője, aki fiúnak álcázza magát, hogy közel kerülhessen Izumihoz
Sano Izumi - Magasugró, Mizuki bálványa és szobatársa, aki tisztában van a lány kilétével
Nakatsu Shuuichi - Energikus focista, aki rögtön összebarátkozik Mizukival, de hamar mást is kezd érezni iránta
Umeda Hokuto - Homoszexuális iskolaorvos, aki gyakran jó tanácsokkal látja el Mizukit
Nanba Minami - A kettes számú kollégium nőcsábász vezetője, Umeda unokaöccse
Tennouji Megumi - Az egyes számú kollégium karatemániás vezetője
Oscar M. Himejima - A hármas számú kollégium nárcisztikus vezetője
Yuujirou - A kettes számú kollégiumnál élő kutya, akit Izumi fogadott be, és rajta kívül csak a lányokat engedi közel

Vélemény:

Röviden és tömören: imádtam. Bár az alapötletet sokan hasonlítják az Ouran High School Host Clubéhoz, itt teljesen más a szituáció, Mizuki önszántából öltözik fiúnak, míg az Ouranban Haruhit véletlenül nézik annak, és utána is nagyrészt csak kényszerből tartja ebben a hitben az iskola diákjait. Visszatérve a véleményre, nagyon könnyen magába szippantott a történet, annak ellenére, hogy egy-két éve már olvastam egyszer. Egyetlen részt sem untam, nem éreztem fölöslegesnek, minden a helyén volt, és minden kérdésre választ kaptam. Kellő mennyiségű romantika, kellő mennyiségű humor, és kellő mennyiségű izgalom volt benne, szóval tulajdonképpen nem tudok róla rosszat írni. Ez az első manga a Love*Com óta, ami elérte, hogy miután befejeztem, olyan érzésem legyen, mintha megszállott lennék. Legszívesebben rögtön újraolvastam volna, megnéztem volna még egyszer a doramát, de mivel ezek túl sok időt elvettek volna, helyette lázasan keresgéltem jó képeket, amiket akár háttérképként is használhatok majd. Nagyon sajnálom, hogy nem készítettek belőle animét, egyrészt mert így nagyon kevés jó Hana-Kimis képet lehet találni, másrészt mert szerintem nagyon népszerű és jó animét lehetne belőle kihozni. Mindenesetre valószínűleg nem most olvastam utoljára ezt a mangát, amit ünnepélyesen emelek a Love*Com mellé, mint a kedvencek kedvencét.

Kedvencek:

Karakter: A szereplők háromnegyede, tényleg nem tudok kiemelni néhányat

Anti-kedvencek:

Karakter: Tennouji (mert idióta izomagyú) és Gilbert (nem tudom, miért, de nem szimpi)