A tündértölgy hanyatlása

Talán még páran emlékeznek a tavalyi első párbajkönyvemre és annak értékelésére. (Akik nem, persze még mindig elolvashatják az említett bejegyzést.) Néhány szóban megemlékeznék az alaptörténetről: Fairy Oak kicsiny, boszorkányok, varázslók és nembűvölők által egyaránt benépesített falujában éldegél egy különös ikerpár. A két gyermek egyazon napon, de pontosan 12 óra eltéréssel született, így eshetett meg, hogy míg Vanília, a kedvesség és szerénység megtestesítője, a Fény boszorkája lett, addig Pervinka, rakoncátlan és minden rosszaságra kapható testvére, a Sötétség boszorkáinak táborát erősíti. Az ő kalandos történetüket meséli el Feli, a kissé szétszórt dajkatündér. A második kötetben Fairy Oakot már javában ostromolja a Rettenetes 21, amiről senki se tudja pontosan, miféle, csak azt, hogy káoszba és pusztulásba akarja taszítani a falut. Tomelilla, a lányok nagy hatalmú nagynénje, egy könyvet ajándékoz Pervinkának, amelyből a lányok esténként felolvasnak egy-egy történetrészt, és felfedezik, hogy a történet szereplői közül sok hasonló egy-egy barátjukhoz vagy ismerősükhöz. Ahogy közeleg a Rettenetes 21 újabb támadása, úgy közeleg a könyv története is a csúcspontjához.

Dióhéjban tehát ennyi lenne a keret. Nagy várakozásokkal álltam neki a Fairy Oak - A sötétség bűvölete könyvnek. Azt reméltem, a kalandok ugyanolyan lendülettel folytatódnak majd, ahogy az első kötetben, ugyanannyi kedves ötlettel és érdekes történettel találkozok itt is. Nem így lett. Habár a külső továbbra is a könyv egyik legnagyobb pozitívuma, a borító még mindig gyönyörű, és színes mellékletek is feldobják, sajnos azt kell mondanom, ezen kívül nem sok jóval tudok megemlékezni a második részről. Míg az első fejezetet olvastam, folyamatosan az járt a fejemben: "Mi ez...? Mi ez? Mi ez?!" A fejezet végére annyira felidegesítettem magam, hogy laza 1 hónapra bedobtam a sarokba a könyvet, és rá se néztem. Aztán sikerült erőt vennem magamon, meggyőztem a kicsiny buksim, hogy csak az első fejezet volt ilyen, utána beindul a sztori, minden a helyére áll, én pedig majd jól megbocsájtom ezt a kis botlást az írónőnek a többi csodálatos élményért. 

Összességében 3 teljes hónapot vett igénybe a ~300 nagy betűs oldal elolvasása. Az utolsó oldalig reménykedtem, hogy valahol, valamikor majd jobb lesz, majd elindul a történet, izgulhatok a folytatás miatt, de azt kell mondanom, ekkorát könyvben még életemben nem csalódtam. Amennyire tetszett az első kötet, annyira szívesen irtanám ki a második emlékének még az írmagját is. De hogy kicsit részletezzem is, miért érzem így:

• Abban a bizonyos első fejezetben az írónőnek sikerült elérnie azt, amit lehetetlennek hittem: megutáltatta velem az én hőn szeretett tündéreimet, akikről azt hittem, nem lehetséges rosszul írni.
• Bár eleinte nagyon tetszett az elképzelés, hogy míg egyik fejezet Fairy Oak történéseiről szól, a másik a lányok által olvasott könyvben lévőkről, egy idő után azt vettem észre, hogy jobban érdekel az utóbbi, mint akár az ikrek, akár a Rettenetes 21.
• A könyv ~300 oldalából kb. 200 oldalon keresztül nem történik semmi. Szó szerint. Apróbb ijedtségek helyenként, egy-két nyugtalanító dolog, amin hamar átsiklik mindenki, de alapvetően a történet egy helyben toporog.
• Azon túl, hogy a kötet vége teljességgel kiszámítható, még igazából végnek se lehet nevezni. Egy lezáratlan valami, ami csak arra való, hogy mindenképp el akarjuk olvasni a harmadik részt.
• És a legfontosabb: az égvilágon semmit nem éreztem abból a varázslatból, amit az első kötetben megtapasztaltam.

Hogy azért ne ássam el teljesen, mindenképp meg kell említenem, hogy a gyerekek 90%-os valószínűséggel ugyanúgy imádnák ezt a kötetet, mint az elsőt, ahogy húgom is imádta, és még sok más gyerek is tette, tehát nem érdemes ezért megfosztani őket a sorozattól, de azt hiszem, sikerült megtalálnom az első olyan gyerekkönyvet, amit én már képtelen vagyok értékelni. Álmomban se gondoltam volna, hogy ha valaha is megbánom, hogy nem készítettem B listát, az emiatt a könyv miatt lesz. Mindenesetre még nagyon-nagyon sokat kell győzködnöm magam ahhoz, hogy el tudjam olvasni a harmadikat, ezzel lezárva a történetet.

Atra nosu waíse fricai

Nem hiszem, hogy akad még olyan ember, aki számára Eragon neve ne csengene ismerősen. Mindenki vagy már látta a filmet, vagy már olvasta a könyvet, vagy csak tudomásul vette a létezését, de egy dolgot mindenki stabilan és megingathatatlanul tud róla: vannak benne sárkányok. 

És valóban! Elmés megállapítás, amire nyilvánvalóan rendkívül nehéz rájönni, amennyiben figyelembe vesszük a tényt, hogy már a kékségesen kék borítóról is egy kékségesen kék sárkány… kéklik ránk. Aki először látja a borítót, talán még azt is gondolhatná, hogy ez a kötet a Hupikék Törpikék egy furcsa, mutáns változatát tárja elénk, de természetesen erről szó sincs. 

A történet dióhéjban: 

Eragon, a 15 éves tanyasi fiú, Carvahallban, Alagaёsia egy távoli kis falujában él nagybátyjával – aki „Olyan emberre hasonlított, akit félig-meddig mumifikáltak, mire észrevették, hogy még él” - és unokaöccsével. Egy napon vadászat közben rálel egy furcsa, tojás alakú, kék kavicsra, s az eladhatóságában reménykedve hazaviszi. Ebből a kavicsnak hitt dologból aztán váratlanul előbukkan egy sárkány, amit annak rendje és módja szerint Eragon meg kíván tartani. Tenyerén a kis lénytől kapott furcsa jellel nevelgetni kezdi a közeli erdőben, ám ahogy az lenni szokott, az idilli élet nem tarthat örökké. Amikor a zsarnok uralkodó, Galbatorix, által küldött teremtmények romba döntik addigi világát, a fiú bosszútól vezérelve a nyomukba ered sárkányával, Saphirával, és Brommal, a szokatlanul bölcs és sokat tudó mesemondóval az oldalán. Így kezdődik meg Eragon, az új nemzedék első Sárkánylovasának hosszú, kalandokkal, varázslattal és ármánykodással teli utazása. 

A könyv olvasásának úgy vágtam neki, hogy elsődlegesen arra voltam kíváncsi, tényleg annyiban különbözik-e a film az alapjául szolgáló műtől, mint sokaktól már hallottam. Hát, tényleg. Úgy is mondhatnám, hogy a kettőnek az égegyadta világon semmi köze nincs egymáshoz, csak néhány szereplő neve azonos. Talán a legmegfelelőbb meghatározás az volna, hogy a készítők a könyvből vették az alapötletet egy érdekes, sárkányos filmhez. Ha így nézi az ember, akkor nem háborog, mindkettőt élvezi külön-külön. Visszakanyarodva a könyvhöz, a hasonlítgatási szándékom már a legelején elveszett, egyrészt mert már akkor világosan látszott, hogy nincs alapja, másrészt mert annyira érdekes és magával ragadó volt a történet, hogy nem volt közben időm holmi filmekkel törődni. Amikor csak tehettem, olvastam, mérgelődtem, ha valamiért meg kellett szakítani, és morcos voltam azon a két napon, amikor egyáltalán nem volt időm rá. Így tehát tulajdonképpen, ha nem számoljuk az említett kényszerpihenőket, három nap alatt be is fejeztem a könyvet, ami szerintem mindent elmond. 

Összességében imádtam, imádom, izgulok a kedvenc szereplőimért, és igyekszem türelmesen várni, míg befejezem a többi párbajkönyvem, és nekiláthatok a folytatásnak. Alaposan kitoltam saját magammal, de legalább van remény, hogy mire eljutok odáig, az utolsó kötetet is kiadják. Aki még nem tette, az pedig mindenképp olvassa el. Wiol pömnuria ilian. A kedvemért. 

 *A cím jelentése: Legyünk barátok

Könyvmoly párbaj 2.0

Ahogy azt mindenki észrevehette, közel se sikerült befejezne a párbajos könyveim. Ennek ellenére továbbra is jó kezdeményezésnek tartom, és még így is többet sikerült olvasnom, mint korábban, tehát még sikeresnek is mondható. Node, lényeg a lényeg, hogy a párbaj folytatódik, és ezúttal ismét megkísérlem teljesíteni a feladatot. A november 8-án kezdődő 2. forduló ezúttal 10 hónapig fog tartani, viszont ugyanúgy lehetőség van csupán 7 könyvvel indulni a 10 helyett, amit én ki is használok, hátha így sikerül majd elolvasnom mindet. Nem is szaporítom tovább a szót, lássuk az idei listám:

• J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura I. - A Gyűrű Szövetsége
• Christopher Paolini - Eragon
• Tim Severin - A Viking - Odin gyermekei
• A tűzmanó - Japán mesék (Összeállította: Szántai Zsolt)
• Neil Gaiman - Sosehol
• Elizabetta Gnone - Fairy Oak II. - A Sötétség Bűvölete
• Susanna Clarke - Búcsúbáj Hölgyei

Mint látható, a korábbi listámból el nem olvasott könyveket továbbra is szándékomban áll elolvasni, ezért is kerültek fel most ide. (A Rúnajeleket már elolvastam, csak bejegyzést nem kapott, mert lusta disznó voltam.) A Vikinget és a Búcsúbáj Hölgyeit ajándékba kaptam a nyáron, tehát alap, hogy a listán is helyük van, a Fairy Oak II. része meg időközben meglett, és mivel az első tetszett, természetesen elolvasom ezt is.

B listát szándékosan nem írtam ezúttal, ugyanis a korábbi B listámon csupán egyetlen olyan könyv szerepelt, ami ténylegesen helyettesítő szerepet szolgált volna, és rájöttem, hogy ezen a listán csak és kizárólag olyan könyvek szerepelnek, amiket tűzön-vízen át is el akarok olvasni, tehát értelmetlen volna magamnak kiskaput hagyni.

Zárásként minden könyvmolynak sok sikert a párbajhoz, és sok türelmet a kezdésig! ;)