Anime: Accel World

Régen írtam már animéről beszámolót, mivel régen volt már olyan, hogy valaminek a végére értem. Márpedig addig semmiről nem írok bejegyzést, amíg végig nem néztem. Viszont a napokban befejeztem egyet azon ritka animék sorából, amiket hétről hétre követek kisebb-nagyobb kihagyásokkal, amiket aztán egyszerre szoktam pótolni. A szóban forgó alkotás pedig:

Accel World

Műfaj: Akció, Sci-fi 

Rendezte: Obara Masakazu 

Stúdió: Sunrise 

Epizódok száma: 24 

Megjelenés: 2012. ápr. 6. - 2012. szept. 21.

Ismertető:

2046-ban járunk, a fejlett technika korában, amikor minden ember rendelkezik egy úgynevezett Neuro-linkerrel, ami az idegrendszerükre kapcsolódva lehetővé teszi, hogy minden információforrást és kommunikációs formát elérjenek, sőt, ha egymás linkere közt kábeles kapcsolatot hoznak létre, még gondolatátvitellel is képesek kommunikálni. Ebben a korban él Arita Haruyuki egy alacsony, kövér, az önbizalom terhétől teljes mértékben mentes fiú. Amolyan tökéletes áldozat. Az egyetlen mentsvára az iskola hálózatán játszható online squash játék, ahol rendkívüli sebessége miatt ő a csúcstartó. Erre a sebességre figyel fel a felsőbb éves "Kuroyukihime", a megközelíthetetlennek hitt Ébenhercegnő, aki felajánl Harunak egy lehetőséget, hogy megváltoztassa az életét. Ez a lehetőség pedig a Brain Burst nevű program, aminek segítségével a használói "felgyorsulhatnak", Burst Linkerekké válhatnak, hogy aztán annak rendje és módja szerint péppé verjék egymást a programon belül. Ugyanis a Brain Burst nem más, mint egy harci játék, ahol a játékosok egymás legyőzésével szerezhetnek pontokat. A pontokra pedig igen nagy szükségük van, mivel ha valakinek elfogy az összes, a program törli magát, és minden emléket, ami vele kapcsolatos, újratelepíteni pedig már nem lehet. Márpedig aki egyszer felgyorsult, annak legnagyobb rémálmává válik, hogy elveszíti ezt a lehetőséget, a játék ugyanis a felhasználók vágyai alapján készíti el az avatarjukat, amivel a játékon belül harcolni tudnak. Minél erősebb egy-egy vágy, annál erősebb lesz az avatar. Mivel a Brain Burst telepítési feltétele, hogy a felhasználó születésétől fogva rendelkezzen Neuro-linkerrel, a játékosok mind-mind még iskolás gyerekek. Haru természetesen elfogadja az ajánlatot, és csatlakozik Kuroyukihiméhez, hogy együtt derítsenek fényt a Brain Burst minden titkára.

Főbb karakterek:

Arita Haruyuki - A történet főhőse, avatarja Silver Crow
Kuroyukihime - Haru pártfogója és Brain Burst-beli szülője, avatarja Black Lotus
Takumu Mayuzumi - Haru egyik legjobb barátja, avatarja Cyan Pile
Kurashima Chiyuri - Haru másik legjobb barátja

Vélemény:

Nagyon tetszett a sztori alapötlete és kivitelezése is, pedig általában nem szoktam szeretni a sci-fi dolgokat. Érdekesek voltak az avatarok, és hogy honnan erednek az egyes képességeik, a harcok pedig rendszerint elég izgalmasak és változatosak voltak. A karakterek változatosak, mindnek megvan az oka arra, amit csinál, legyen az jó vagy kevésbé jó. Amit nagyon nehezen tudok a mai napig megemészteni, az Haru és Kuroyukihime párosa, egyszerűen olyan szinten nem passzolnak össze a fejemben, hogy elképzelésem sincs, mi lesz ebből. És most nem csak külsőleg gondolom, hanem egyáltalán személyiségben nem tudom összerakni őket. Aztán majd lehet, ez megoldódik a későbbiekben. Az utolsó egy-két résszel egyébként nem voltam teljes mértékben megelégedve, szerintem kicsit túlhúzták és a lezárás is túl lett dramatizálva, de valószínűleg ez szükséges volt ahhoz, hogy fillermentesen, viszonylag befejezetten tudják megcsinálni az első sorozatot. A grafikát nézve nem volt kifogásom, kellően modern és látványos lett, számomra teljesen helyén volt. Az openingek elég jól illenek az animéhez, bár helyenként elég spoileresre sikerültek. Viszont ha az ember nem a videó elemzésével van elfoglalva, nem zavaró. Az endingek nem valami mozgalmasak, és a második szerintem stílusra se passzol, szóval nem voltak maradandó élmények. Összességében tetszett, és remélem, tényleg lesz második sorozat 2013 őszén, ahogy a nem megerősített pletykák mondják.

Kedvencek:

Karakter: Taku (szerintem ő a legnormálisabb) és Niko (a vörös királynő, ehhez méltóan krúll :D)
Opening: May'n - Chase the world (1. opening)
Ending: Kotoko - Unfinished (1. ending)

Anti-kedvencek:

Karakter: Chiyu (túl sokat vinnyog)

Ending: Sachika Misawa - Unite (2. ending)

Pacákról rímelő pacák

Sok szeretettel ajánlom ezt a bejegyzést Radics Ágnes tanárnőnek, aki lehet, hogy sose talál rá a blogomra, de ha mégis, remélem, eme beszámoló által megbocsátja, hogy azóta se olvastam el Az arany embert. 

Majdnem egy hete már, hogy befejeztem az első párbajkönyvemet, de eddig vagy időm, vagy energiám nem volt bejegyzést írni róla. Pedig nem mindennapi könyv, amivel nem mindennapi utat járhattam be. Voltam én már túl az Óperenciás tengeren, túl az Üveghegyen, túl a sövényen, túl a képzelet határán, de végre-valahára kalandoztam egy kicsit ott is, ahol már legalább hat hosszú éve készülök körülnézni: Túl a Maszat-hegyen.

Varró Dániel verses meséjével először még gimnáziumi éveim alatt találkoztam, épp csak futólag pislantottunk egymásra, amikor a miénkkel párhuzamos osztálynak a kötelező olvasmányos listájára felkerült ez a számomra teljesen ismeretlen ember számomra teljesen ismeretlen műve. Arra már nem emlékszem, hogy kötelező vagy ajánlott olvasmányként szerepelt, csupán arra, hogy néhány évfolyamtársam igen lelkesen sztorizgatott róla. Ám mivel a mi listánkon nyoma sem volt, és a magyartanárnő se ejtett róla szót, hamar száműztem az agyam egy hátsó zugába az egészet. Aztán hogy-hogy nem, emelt magyaros lettem, így a párhuzamos osztályt tanító tanárnő lett az én oktatóm is, és ismét terítékre került Varró Dani. Ez elő is hozta a korábbi emlékeket, amiknek hatására töretlenül ostromoltam a családot, hogy nekem bizony Maszat-hegy kell valamelyik ünnepre. Egészen 2011. karácsonyáig kellett várnom, onnan pedig még egészen a következő Könyvmolypárbajig, hogy neki tudjak látni. És hogy megérte-e? Lássuk!

A Túl a Maszat-hegyen a Magvető kiadó gondozásában jelent meg kemény kötéses könyvként. Az illusztrációkat és a borítóképet Varró Zsuzsa készítette, ami szerintem remek választás volt, ezek a rajzok tökéletesen illenek a történet hangulatához. A külső borítót én jobban szeretem rajta hagyni, tekintettel arra, hogy ha leveszem, nagyjából úgy néz ki a kötet, mint egy ötvenes évekbeli sötétítőfüggöny, viszont az elején és hátulján lévő térkép jópofa, azt mindenképp érdemes átböngészni. Ennyit a külsőségekről, jöjjön a történet!

Muhi Andris, a kerek arcú, barátságos kisfiú a kis budai óvodában összebarátkozik a mindig tetőtől talpig maszatos Johannával, ám legnagyobb szomorúságukra az iskola elválasztja őket egymástól. Három év elteltével aztán Andris váratlanul levelet kap Jankától, amiben meghívja az otthonába, a Szeplő utca 7-be. Hősünk nem kéreti magát, gondolkodás nélkül nekivág a hosszú-hosszú útnak a Maszat-hegyen túlra, ahol Janka lakik. Néhány gyanús alak azonban épp ekkor dönt úgy, hogy elrabolják a kislányt, így a látogatásból fontos küldetés kerekedik, aminek célja természetesen Janka megmentése, és annak felderítése, hogy vajon ki állhat a merénylet, a pacák elszaporodása és a Maszat-hegyet felbolygató kosztalanítások mögött.

Megmondom őszintén, kicsit bajban vagyok az értékeléssel, mert nem szeretnék elfogult, ömlengős bejegyzést írni, aminek ebben az esetben azért erősen fennáll a veszélye. A kedvenc költőm az egyik kedvenc műfajomban írt egy történetet, ami bekerült a kedvencek közé. Már csak azt kéne valahogy kibogozni, miért. Először is talán azért, mert Varró Daninak - bár saját bevallása szerint felhasznált néhány ötletet más szerzőktől - hihetetlenül egyedi világot sikerült alkotnia. Ezeket a szereplőket, ezeket a tájakat öröm elképzelni, mert olyanok, amikhez nincs egy már kész sémánk, nem tudjuk beilleszteni a már elképzelt dolgok közé, így végre leemelhetjük a polcról a porosodó fantáziánkat, hogy ismét használatba vegyük. Második ok lehet, hogy a kötött forma ellenére a mese tele van humorral, külön-külön minden korosztály számára. Máson nevetnek a gyerekek, máson a kamaszok, megint máson a felnőttek, de mind kapnak egy kis csemegét, nem marad ki senki. Harmadik kiemelkedő mozzanat pedig maga a történet. Nem sablonos - sőt, sokszor kifigurázza a sablonokat -, nem unalmas, nem vontatott, nem kiszámítható. Egyszerűen úgy jó, ahogy van.

Őszintén ajánlom tehát ezt a könyvet mindenkinek, akár kedveli a műfajt, akár nem, akár felnőtt, akár gyerek. Én biztosan olvasni fogom majd a saját porontyaimnak, és biztosan a kezembe veszem még nagymamaként is. Zárásként pedig hallgassátok meg Szösz néne dalát Halász Judit előadásában:

Könyvmolypárbaj 3. felvonás

Október 8-án ismét kezdetét veszi a lassan hagyománnyá váló Könyvmolypárbaj, ahol előre megadott 7 illetve 10+1 könyvet kell elolvasnunk az immár 11 rendelkezésünkre álló hónap leforgása alatt. A teljes kiírást megtalálhatjátok a Könyvmolypárbaj blogján, én pedig nem is szaporítom a szót, jöjjön az idei párbajlistám:

A lista:

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen

Catherine Fisher: Incarceron

Werner Lansburgh: Drága New-see!

Vasas Judit: Mah-ree Nok

Mary Hooper: Édességek kicsiny boltja

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Fekete István: Karácsony éjjel

Alan Alexander Milne: Micimackó

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak (5 az 1-ben)

Lewis Carroll: Alice Csodaországban

B lista:

Jenna Black: Káprázat

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

John Green: Alaska nyomában

Christopher Paolini: Elsőszülött

Neil Gaiman: A temető könyve

Szabó Magda: Abigél

Susanna Clarke: A hollókirály

Stephen King: Christine

Leiner Laura: Remek!

Takami Kósun: Battle Royale

Akkor hát, hajrá nekünk! :)