Manga: Fruits Basket

Hirtelen felindulásból hét elején úgy döntöttem, elolvasom a Fruits Basket mangát. Ideálisnak tűnt, egyrészt mert kb. olyan hosszú, mint a Hana-Kimi, másrészt mert hasonlóképp befejezett, így nem kellett aggódnom, hogy kitépem az összes hajszálam, amiért nem olvashatom tovább. Ezek után megnéztem az animét is, így végül minden szemszögből meg tudtam vizsgálni a sztorit.

Fruits Basket

Műfaj: Dráma, Fantasy, Romantikus

Írta: Takaya Natsuki 

Rajzolta: Takaya Natsuki
Kiadó: Hakusensha 

Kötetek száma: 23 

Megjelenés: 1999. jan. 1. - 2006. nov. 20.

Ismertető:

Honda Tohru rendkívül naiv, rendkívül életvidám, 16 éves gimnazista lány. Pozitív hozzáállását még az a tény sem árnyékolja be, hogy nem sokkal iskolakezdés után elvesztette édesanyját. Mivel apja már kiskorában meghalt, így apai nagyapjához kerül, aki viszont a ház felújítása miatt arra kéri Tohrut, lakjon ideiglenesen valamelyik barátjánál. Mivel ő azonban nem akar terhére lenni senkinek, egy sátorban kezd éldegélni. Egy nap rábukkan a sátrától nem messze egy házra, amiről kiderül, hogy az iskola imádott "hercegének", Sohma Yukinak az otthona. Nem sokkal ezután a fiú és nagybátyja, Shigure, felfedezik Tohru lakhelyét, és felajánlják, hogy a háztartás vezetéséért cserébe lakjon náluk, míg a felújítás befejeződik. Ám épphogy Tohru belép a neki kijelölt szobába, a tetőt finoman ripityára rúgva megérkezik Kyou, aki láthatóan Yuki esküdt ellensége, és természetesen azért jött, hogy jól összeverekedjenek. Tohru ijedtében megpróbálja megállítani őket, ennek pedig az lesz az eredménye, hogy megbotlik, és ráesik Kyou-ra, aki ennek következtében hirtelen macskává változik. A lány természetesen pánikolni kezd, amitől ismét megbotlik, és nekiesik a segítségére siető Yukinak és Shigurénak. Hogy, hogy nem, ők is átváltoznak, Yuki patkánnyá, Shigure pedig kutyává. Mivel előáll az "ezt már nem lehet kimagyarázni" helyzet, Shigure úgy dönt, elmondja az igazat Tohrunak, miszerint a Sohma család egyes tagjai meg vannak szállva a kínai horoszkóp egy-egy állatövi jegyének szelleme által, így amikor túlságosan legyengülnek vagy egy ellenkező nemű személy megöleli őket, átváltoznak ezzé az állattá. Kyou, akit a macska szelleme ural, bár a Sohma család tagja, kívülálló, mivel az ismert népmese alapján a macska nem tagja a horoszkópnak. Tohru persze megígéri, hogy megőrzi a titkukat, így tovább éldegél velük a házban, miközben egyre többet ismer meg a 12 állat közül, és egyre többet tud meg a család hátteréről.

Főbb karakterek:

Honda Tohru - A történet főszereplője, rendkívül naiv és életvidám
Sohma Yuki - Az iskola "hercege", akit a Patkány szelleme ural
Sohma Kyou - Yuki esküdt ellensége, akit a Macska szelleme ural
Sohma Shigure - Yuki nagybátyja, akit a Kutya szelleme ural
Hanajima Saki - Tohru egyik barátnője, akinek furcsa, természetfeletti képességei vannak
Uotani Arisa - Tohru másik barátnője, aki korábban bandatag volt
Honda Kyouko - Tohru édesanyja, aki egy közlekedési balesetben fiatalon elhunyt
Sohma Akito - A Sohma család feje, akinek minden horoszkóp tag feltétlen engedelmességgel tartozik

Vélemény:

Amikor elkezdtem olvasni a mangát, azt gondoltam, igen, jó lesz ez, csak még kicsit lassú a folyása. Aztán hamar beindult a történet, és jórészt vitt magával a végéig. Izgalmas volt várni az egyes horoszkóp tagok feltűnését, találgatni, hogy ki milyen állattá fog változni, megtudni a szomorúbbnál szomorúbb háttértörténetüket, és várni, hogy mindegyikük megtalálja a saját boldogságát. Voltak benne zavarosabb részek, amikor úgy éreztem, ugrálunk az időben, és nem mindig tudtam elsőre, mi történik, de sok esetben ez azt hiszem, a fordítás hibája volt, amit sajnos nem mondanék minőséginek (angolul olvastam). Volt egy-egy olyan rész is, amikor úgy éreztem, kicsit leültek az események, kicsit nem haladunk semerre, de összességében élveztem az olvasást. Miután befejeztem, úgy éreztem, az utolsó kötet kicsit szükségtelen volt, kicsit túlnyújtotta már a dolgokat, és jobb lett volna egy kötettel hamarabb befejezni, még ha ahhoz hozzá is kellett volna csapni 1-2 plusz oldalt, de végül is nagyjából olyan végkifejletet kaptam, amilyet vártam. Aztán megnéztem az animét, ami ugyebár jóval a manga befejezése előtt készült, így nem dolgozza fel a teljes cselekményt. Első sokk a zene volt. Nem néztem utána, de valószínűleg ugyanaz a felelős az openingért, aki a Princess Tutu openinget is készítette, csakhogy oda illett, ide meg nem. Olyan megalszik a tej a számban érzésem volt tőle. Az endingtől is, de ott egy fokkal megbocsájthatóbb. Aztán a történet. Az első fele tetszett, majdnem végig hűen követte a mangát, talán csak egy részben tért el nagyon, de ott a poén kedvéért, így nem is volt gond. Aztán a második fele... Először elkezdtek lelassulni a dolgok, olyan volt több helyen is, mintha húzni akarnák az időt. Végül a befejezés... Számítottam rá, hogy ezt a jelenetet fogják választani, mert hosszú ideig az egyik legkatartikusabb rész a mangában is, tehát azon nem lepődtem meg, hogy néhány történést, ami a mangában ezután következne, az animében korábbra tettek. Viszont a lezárást olyan szinten elszúrták, hogy arra nincsen szó. Nyilván ahhoz, hogy hatásosabb legyen, változtattak a mangáén, de ennek következtében sikerült egy olyan befejezést megalkotni, ami elnyújtott, fárasztó, zavaros és számomra hiteltelen. Olyan volt, mintha a szereplők egy részét kifordították volna magukból, és csak azért szerepeltették volna őket, hogy húzzák az időt, és megmutassák, hogy milyen fontosak. Nem csak nekem, de páromnak, aki még nem olvasta a mangát, szintén nagy csalódás volt. Mindent egybevetve mindenkinek tudom javasolni, hogy ha felkeltette az érdeklődését a történet, mindenképp inkább a mangát olvassa el. Nem kell tőle lélegzetelállító harcokat és felülmúlhatatlan izgalmakat várni, de kedves humort, megható történeteket és romantikát minden további nélkül.

Kedvencek:

Karakter: Kyou (szerintem nem kell magyarázni), Hatsuharu (menő és kész), Momiji (számomra az ő története a legmeghatóbb és amúgy is cuki) és Kisa (a cukiság teteje)

Anti-kedvencek:

Karakter: Akito (hiába értem, miért lett ilyen, megbocsájtani nem tudok neki), Ritsu (rém idegesítő és amúgy is utálom a majmokat)

Múzeumok Éjszakája 2012 - Pécs

Sok évnyi sikertelen próbálkozás után idén végre eljutottunk a Múzeumok Éjszakájára. E jeles esemény kapcsán - meg mert régen írtam élménybeszámolót - úgy döntöttem, elmesélem, milyen is volt ez az éjszaka, ami ugyebár más, mint a többi...

Kezdeném ott, hogy a programot előre megnéztük a http://muzej.hu oldalon, és össze is állítottunk egy csinos kis listát azokról, amiket látogatni kívántunk. Ez pediglen így nézett ki:

16:00 - 19:30 Napfoltok távcsöves megfigyelése. Klimo Könyvtár

18:00 - 23:00 Fotózkodás korhű jelmezben. Várostörténeti Múzeum, Pécs, Felsőmalom u. 9.

19:00 - 19:45 A misztikus Csontváry Csontváry Múzeum

20:30 - 21:15 Séta a Zsolnayak „virágoskertjében” Zsolnay Múzeum (Pécs, Káptalan utca 2.)

22:30 - 23:00 Középkori kanonoki pincék titkai Káptalan u. 4. Janus Múzeum

23:30 - 24:00 Szent Iván éji zenés tűzugrás Janus Múzeum

Állandó és folyamatos programok:

A Klimo Könyvtár megtekintése

Relax Padlás. Várostörténeti Múzeum, Pécs, Felsőmalom u. 9.

Póksimogató és kígyósál. Természettudományi Múzeum, Pécs, Szabadság u. 2.

Elfeledett tárgyaink: A legyező. Janus Múzeum

Állatok és más lények papírból. Természettudományi Múzeum, Pécs, Szabadság u. 2.

Nohát ennek megfelelően délután 5-kor találkoztunk is a csapattal, beugrottunk megnézni a II. Aszpik alkotói piacot a Csinos Presszóban, végigsétáltunk a Sétatéren, hogy felmérjük a Sétatér Fesztivál kirakodóit, majd egy-egy hókristály kíséretében mind a hatan felkerekedtünk a nagy múzeumozásra. Az első meglepetés még a Sétatéren ért minket, ahol is kaptunk egy szórólapot, miszerint csak ezen a napon, Múzeumok Éjszakája alkalmából a Zsolnay negyed kiállításai, a Bóbita Bábmúzeum, a Pécsi Nagygaléria és Galéria, valamint a világörökségi helyszínek kedvezményesen csupán 2000 forintért megtekinthetőek. Vagyis ezen helyszínek csináltak maguknak egy saját kis Múzeumok Éjszakáját, ami független a hivatalos Múzeumok Éjszakájától, és az egységes Múzeumok Éjszakája belépővel nem látogathatóak. Ezt személy szerint igen inkorrektnek tartom, nem igazán értem, miért kellett egy ilyen napon még pluszba lehúzni az embereket, de mivel nem kívántam az ilyetén filozofálással elrontani az estémet, így nagyvonalúan túlléptem rajta.

Kezdetnek tehát betértünk a Klimo Könyvtárba Napfoltokat és Napkitöréseket nézni, és ha már ott voltunk, körül is néztünk. Ez a helyszín egyébként nem volt belépős, a tárlatvezetés is ingyenes volt bárki számára, ennek ellenére nagyon érdekes dolgok voltak benn. Az egész kiállítás interaktív volt, az olvasnivalók se olyan tömör szövegek voltak, mint a legtöbb múzeumban, igyekeztek mindent úgy kialakítani, hogy mindenki számára élvezhető és érdekes legyen. Csomó dolgot ki lehetett próbálni, voltak tudásmérő játékok különböző formákban, gyakorlatilag majdnem mindent végig lehetett tapizni, szóval nagyon élveztük. A tárlatvezetést nem tudtuk megvárni, és csak az első két termet tudtuk tüzetesebben átvizsgálni, mert hétkor kezdődött egy vezetés a Csontváryban, amit már beterveztünk, de biztosítottak róla, hogy minden órában indul újabb itt is, úgyhogy megnyugodva távoztunk.

A Csontváry Múzeumban nagyon sokan voltak, és nagyon fülledt volt a levegő nyitott ablak híján. A tárlatvezetés számomra eléggé csalódás volt. Egyetlen képnél álltunk végig (balra látható), miközben az előadó jórészt Csontváry tudatos művész mivoltjáról beszélt, időnként pedig kitért egy kicsit a képen lévő szimbólumokra is. Brigi és Eszter élvezték, viszont számunkra nem igazán nyújtott élményt, mi inkább azt vártuk volna, hogy körbesétálunk az előadóval a múzeumban, és ő elmond nekünk néhány fontosabb háttérinfót, érdekes történetet az egyes képekről. Ennek hiányában a tárlatvezetés utolsó néhány percét már nem is vártuk meg, inkább körbesétáltunk magunk. A két fiatalember egyébként annyira belemerült a képek elemzésébe és tanulmányozásába, hogy miután mi, lányok, végeztünk, még kb. 20 percet vártunk rájuk a múzeum előtt, és utána még meg is szóltak minket, hogy miért "rohantunk" így végig a kiállításon. Pasik... :D

A Csontváry után a Zsolnay Múzeum tárlatvezetése következett. Itt egy hölgy tartotta az előadást, és a Zsolnay porcelánokon megjelenő virágok szimbolikájáról beszélt az egyes termekben. Bár alapvetően a téma engem érdekelt volna, valahogy mégis túl hosszúra nyúlt a dolog, így ismét Brigi és Eszter kivételével hamar elhagytuk a tárlatos csoportot, és magunk indultunk a múzeum felfedezésére. Nekem nagyon tetszett, amúgy is szeretem a Zsolnay motívumokat és színvilágot az eozin kivételével, de a múzeum is nagyon igényesen és érdekesen lett berendezve. A fiúk megint csak lemaradtak elemezni és olvasni, úgyhogy végül Zsófival ketten beszéltük meg az egyes tárgyak kapcsán, melyiket szeretnénk hazavinni a saját étkezőnkbe és melyiket nem. :D Ja, és így ismeretlenül is hatalmas piros pont annak a kisgyereknek, aki a kacsás kút előtt állva megkérdezte anyukáját, hogy "Ezs egy vécsé?". Nagyon feldobta vele a kedvünket. :D

A nézelődés végeztével két csoportra váltunk, Brigi és Eszter visszamentek a Klimoba tárlatvezetésre (elmondásuk szerint nagyon jó volt, végigvezették őket mindenhol, és az előadó nagyon felkészült volt), mi pedig elindultunk a Várostörténeti Múzeumba. Út közben megakadtunk egy Retro Könyvvásáron, de végül csak megérkeztünk a célállomásra. Itt sietősen beszaladtunk korhű öltözékben történő fotózkodásra, mert elméletileg 11-ig volt kiírva. Sikeresen vettük is az akadályt, kétféle ruhában is fotózkodtunk, majd nyugodtan végigmászkáltunk a múzeumon. Nem számítottam rá, hogy ilyen érdekes lesz, sőt, a neve alapján kifejezetten unalmas múzeumra számítottam, de kellemesen csalódtam. Nagyon jó volt végigbogarászni a régi képeket a városról, és olyan dolgokat tudtunk meg egy-egy ma is használt kifejezésről vagy szokásról, amit nem is gondoltunk volna (ilyen volt például a Szegénységi Bizonyítvány, aminek nem voltunk tisztában az eredetével). 

Sajnos egyébként a honlapon nem volt teljes mértékben hiteles minden információ, ugyanis több állandóként vagy folyamatosként megjelölt program is időponthoz volt kötve, így lekéstük például a póksimogató és kígyósál nevezetűt, illetve az interaktív legyezős előadást is. Az, hogy a középkori kanonoki pincék zseblámpás látogatását és a Relax Padlást kihagytuk, már a mi hibánk, mert leragadtunk a könyvvásáron, de majd legközelebb. Összességében nagyon jól éreztem magam, egyáltalán nem érzem kidobott pénznek a belépő árát, és csak remélni tudom, hogy az évek során minél több város minél több múzeumába eljutok majd egy-egy ilyen éjszakán, ami más, mint a többi...

Manga: Hana-Kimi

Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e erről a mangáról. Egyrészt azért, mert nem tudom, mennyire tudok elfogulatlanul nyilatkozni róla, másrészt azért, mert a kedvencek felsorolásánál gondban vagyok a kiválasztással, de végül úgy döntöttem, belevágok. Íme:

Hanazakari no Kimitachi e

Műfaj: Shoujo, Romantikus 

Írta: Nakajou Hisaya 

Rajzolta: Nakajou Hisaya
Kiadó: Hakusensha 

Kötetek száma: 23 

Megjelenés: 1996. szept. 20. - 2004. aug. 20.

Ismertető:

Ashiya Mizuki egy japán származású, Amerikában élő lány, aki miután jó tinédzser módjára talál magának egy magasugrót, akit bálványozhat és akinek a puszta látványából erőt meríthet, elhatározza, hogy márpedig ő élőben akarja látni ugrani, sőt még össze is kíván vele barátkozni, ezért aztán ugyanabba az iskolába fog járni, mint imádottja. Ezzel eddig nincs is semmi probléma, de a szóban forgó fiú, Sano Izumi egy fiúiskolába jár, szóval Mizuki fiúnak álcázza magát a nemes cél érdekében. Persze nem ilyen egyszerű az élet, rögtön az átjelentkezése után sikeresen balesetet szenved, és a jó lelkű Izumi persze felkapja, hogy elvigye az iskolaorvoshoz, aminek következtében rögtön rájön az igazságra. Ennek ellenére nem szól semmit, sőt titokban még védelmezni is próbálja Mizuki titkát. A végtelenül naiv lány hamar összebarátkozik mindenkivel, élükön Nakatsuval, aki maga se tudja, mi lehet az oka, hogy csakhamar nem csupán barátként tekint rá, és Umedával, az iskolaorvossal, aki mivel homoszexuális, első pillantásra tisztában van a dolgokkal, ennek ellenére nem jelenti a igazgatónál. Hamarosan Mizuki megtudja, hogy Izumi egy balesete után abbahagyta a magasugrást, ezért fő céljává válik, hogy visszaterelje a fiút az atlétika pályára.

Főbb karakterek:

Ashiya Mizuki - A történet főszereplője, aki fiúnak álcázza magát, hogy közel kerülhessen Izumihoz
Sano Izumi - Magasugró, Mizuki bálványa és szobatársa, aki tisztában van a lány kilétével
Nakatsu Shuuichi - Energikus focista, aki rögtön összebarátkozik Mizukival, de hamar mást is kezd érezni iránta
Umeda Hokuto - Homoszexuális iskolaorvos, aki gyakran jó tanácsokkal látja el Mizukit
Nanba Minami - A kettes számú kollégium nőcsábász vezetője, Umeda unokaöccse
Tennouji Megumi - Az egyes számú kollégium karatemániás vezetője
Oscar M. Himejima - A hármas számú kollégium nárcisztikus vezetője
Yuujirou - A kettes számú kollégiumnál élő kutya, akit Izumi fogadott be, és rajta kívül csak a lányokat engedi közel

Vélemény:

Röviden és tömören: imádtam. Bár az alapötletet sokan hasonlítják az Ouran High School Host Clubéhoz, itt teljesen más a szituáció, Mizuki önszántából öltözik fiúnak, míg az Ouranban Haruhit véletlenül nézik annak, és utána is nagyrészt csak kényszerből tartja ebben a hitben az iskola diákjait. Visszatérve a véleményre, nagyon könnyen magába szippantott a történet, annak ellenére, hogy egy-két éve már olvastam egyszer. Egyetlen részt sem untam, nem éreztem fölöslegesnek, minden a helyén volt, és minden kérdésre választ kaptam. Kellő mennyiségű romantika, kellő mennyiségű humor, és kellő mennyiségű izgalom volt benne, szóval tulajdonképpen nem tudok róla rosszat írni. Ez az első manga a Love*Com óta, ami elérte, hogy miután befejeztem, olyan érzésem legyen, mintha megszállott lennék. Legszívesebben rögtön újraolvastam volna, megnéztem volna még egyszer a doramát, de mivel ezek túl sok időt elvettek volna, helyette lázasan keresgéltem jó képeket, amiket akár háttérképként is használhatok majd. Nagyon sajnálom, hogy nem készítettek belőle animét, egyrészt mert így nagyon kevés jó Hana-Kimis képet lehet találni, másrészt mert szerintem nagyon népszerű és jó animét lehetne belőle kihozni. Mindenesetre valószínűleg nem most olvastam utoljára ezt a mangát, amit ünnepélyesen emelek a Love*Com mellé, mint a kedvencek kedvencét.

Kedvencek:

Karakter: A szereplők háromnegyede, tényleg nem tudok kiemelni néhányat

Anti-kedvencek:

Karakter: Tennouji (mert idióta izomagyú) és Gilbert (nem tudom, miért, de nem szimpi)