Az ember, ha kisgyerekes ismerőse van, gyakran hallja az ominózus mondatot: "Nagyon nehezen aludt ma el.", vagy "Megőszülök, mire elaltatom...". Ezeket én eddig meghallgattam, együttéreztem az anyukákkal, biztattam őket, hogy ne aggódjanak, biztos jobb lesz idővel. Közben pedig örültem, mint majom a farkának, hogy nekem nincs ilyen gondom, az én fiamat beteszem az ágyába, és elalszik magától. Ez az idill teljesen pontosan tegnap estig tartott. Akkor ugyanis az történt, hogy betettem az ágyába, ő meg felkelt és ordított, amiért én ki akartam menni a szobából. Ottmaradtam hát mellette, röpke 20 perc alatt el is aludt úgy, hogy ki tudjak osonni. Gondoltam, biztos a teliholdat érzi, jön a foga, trauma, hogy elmentek a mamák, vagy hasonló olyan dolog, amire a szülők a szokatlan viselkedést fogni szokták, mint a második kakaót a Nesquick-nyuszira, de majd elmúlik. Aztán eljött a mai este. És ma sem aludt el nélkülem. Az előző alkalommal ellentétben azonban ma mi voltunk fáradtak, mi éreztük a teliholdat, így "altatás" címszó alatt a következő események zajlottak le:
- Szomszéd kopog, kislányuk összeállított egy névnapi csomagot, amikor megtudta, hogy azt ünnepeltük tegnap, onnan maradt a torta, amit átvittünk, mert sok lett. Baba a beszűrődő fényre felül és ki akar menni üdvözölni az ajtóban állót. Akárki is az.
- Apa készülődik edzésre, pakolássza az edzőcuccát. Baba az ajtónyitás hangjára felül és beszélni kezd.
- Apa elmegy edzésre, csend lenne, de kiderül, hogy nyitva maradt az ablak. Elmegy a ház előtt 4 autó, 1 motor, 1 mentőautó, 1 focizó nagyfiú, 1 visító kislány az anyukájával, akinek a hangokból ítélve nem sok ép idegszála maradt már, 1 ugató kutya, és elszáll a ház fölött 1 repülő. Baba minden zajra fészkelődni kezd, majd megkeresi a kezemet, hogy megvagyok-e még.
- Elzsibbad a lábam, amin ülök, ezért pozíciót váltok, kinyújtom őket. Baba azt hiszi, el akarok menni, ezért felül és beszélni kezd.
- Jön egy e-mailem, a telefon felpittyeg. Baba most nem ül fel, de hangadással jelzi, hogy érzékelte.
- Megpróbálom lehalkítani a telefonom. Baba a képernyő világítására felül, körülnéz, honnan jön a fény. Nem halkítom le a telefonom.
- Cica úgy dönt, eleget volt már egyedül, a behajtott ajtót szélesre tárva besétál a szobába. Baba felül, menne játszani vele, de még épp azelőtt sikerül kipenderítenem a szobából a betolakodót, hogy rálépett volna a zenélő szőnyegre. Becsukom az ajtót és az ablakot.
- További 10 perc elteltével a gyomrom korogni kezd. Baba átfekszik a hasáról a hátára, és azt játssza, hogy horkol. Nagyon nehéz nem nevetni. Nagyon.
- Végre úgy tűnik, elaludt. Lassan és óvatosan előbb felguggolok, aztán felállok. Minden mozdulatnál az összes testrészem ropog egy kicsit a biztonság kedvéért. Baba nem ébred fel, hálát adok ezért.
- 5 perccel később felhív öcsi, felköszöntené keresztfiát névnapja alkalmából. Már alszik? Elmesélem neki a fentieket, és tájékoztatom, hogy ha pár perccel korábban hív, valószínűleg sírva fakadok. Mindketten örülünk, hogy nem így történt.
