Manga: Special A

A héten betegség miatt itthon kényszerültem maradni, és mivel betegen az ember lánya nem takaríthat, nem pakolhat, és úgy általánosságban véve a pihenésen kívül nem nagyon van hitelesítve más elfoglaltságra, így elérkezettnek láttam az időt, hogy belekezdjek egy manga olvasásába, mivel már régen tettem. A keresőben csupán három dolgot adtam meg szempontként: legyen befejezett, legyen benne romantika és semmiképp ne legyen 18+-os. Így találtam rá a Special A-re.

Special A

Műfaj: Romantikus, Humor

Írta: Minami Maki

Rajzolta: Minami Maki
Kötetek száma: 17

Megjelenés: 2003. ápr. 1 - 2009. márc. 19.

Ismertető:

Hanazono Hikari a kihívások megszállottja, mindenben törekszik rá, hogy a legjobb legyen. Okos, jó sportoló, és szinte legyőzhetetlen. Szinte. Gyerekkori riválisa, Takishima Kei ellen ugyanis képtelen nyerni, mióta csak megismerkedtek, a fiú mindig mindenben egy lépéssel előtte jár. Hikari azonban nem adja fel, követi Keit a gimnáziumba is, ahol öt társukkal együtt mindketten a Special A osztály tagjai lesznek. Ide kerülnek ugyanis az elit iskola legjobb tanulmányi eredménnyel rendelkező tanulói, akik külön épületben tanulnak, külön iskolai egyenruhát hordanak, és idejük nagy részét a számukra kijelölt üvegházban töltik nyugodt teázgatással és pihenéssel. Természetesen Hikari itt is kitartóan dolgozik, tanul és edz célja eléréséért, míg Kei minden erőfeszítés nélkül nyeri a párbajaikat. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy félvállról venné Hikari kihívásait, hisz ki akarna csalódást okozni egyetlen szívszerelmének...?

Főbb karakterek:

Hanazono Hikari - A történet főhősnője, Kei riválisa, aki soha semmilyen kihívást nem utasít vissza

Takishima Kei - A történet főhőse, Hikari riválisa, aki bármit megtesz a lány boldogságáért

Yamamoto Jun - Az S·A 3. helyezettje, Megumi zenész ikertestvére

Yamamoto Megumi - Az S·A 4. helyezettje, Jun énekes ikertestvére

Karino Tadashi - Az S·A 5. helyezettje, az iskola igazgatójának kissé vadóc fia

Toudou Akira - Az S·A 6. helyezettje, aki imádja a teákat és Hikarit

Tsuji Ryuu - Az S·A 7. helyezettje, aki vonzza az állatokat és Junt és Megumit, akikkel együtt nőttek fel

Vélemény:

Valamivel kevesebb, mint másfél nap alatt olvastam el a mangát, szóval igen, mondhatjuk, hogy nagyon tetszett. :) Pontosan ilyen történetre volt szükségem, amikor rákerestem, tehát nyilván sokat számít, hogy jó időben talált meg, de ha ezt félretesszük is nagyszerű mangának tartom. Végig pörgős, persze amennyire egy romantikus történet az tud lenni, egy percig se unatkoztam, és nem is láttam előre a dolgokat. Jó, minden ilyen mangában vannak alap dolgok, amiket tudunk előre, mint a főszereplők egymásra találása, de a többi szereplőpárost például egy kivételével nem láttam előre, csak amikor már kezdett alakulni. Újdonság volt számomra az is, hogy annak ellenére, hogy kb. a manga második felétől már együtt vannak a főszereplők, nem arról szólt az egész, hogy hányszor vesznek össze, mennyire nehéz megszokni egymást, milyen félreérthető helyzetekbe keverednek. Végig éreztem köztük a bizalmat és a szeretetet, és pont ettől nyújtott nekem többet az átlag romantikus sorozatoknál. A félreérthető helyzeteket sem értették félre, teljesen természetesen és normálisan kezelték őket, mert meg sem fordult a fejükben, hogy a másik már nem szereti őket. Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna soha féltékenyek, mérgesek vagy szomorúak, egyszerűen csak mindezt úgy tették, hogy egy pillanatra se kellett félteni a kapcsolatukat. Ezt egyébként - bár nyilván sokkal kevésbé hangsúlyosan - a többi párnál is lehetett érzékelni.

És akkor most ejtsünk pár szót az animéről is, mivel ezek után természetesen kíváncsi voltam rá. Kezdésnek a rajzolás. Nem tudom, ki követte el ezt a merényletet, de azon túl, hogy az összes szereplő kb. úgy néz ki, mintha gólyalábakon járna, még csak nem is hasonlítanak a manga figuráira. Talán még a legjobban Akirát találták el, de tényleg olyan az egész, mintha egy másik szereplőgárdát néznénk. Azt végképp nem tudom, ki találta ki, hogy ez a zsírkrétához hasonló effekt jól néz ki, vagy esetleg romantikus, mindenesetre én a hajamat téptem tőle. Az openingek és endingek kivétel nélkül katasztrofálisak. Önmagukban sem hallgatnám őket szívesen, de számomra a történethez sem illenek. Viszont ha túllépünk a zenén és a rajzoláson, még mindig lehetne jó a történet, mint ahogy a mangában az is. Csak hát, itt meg nem. Tudom, hogy a sorozat még nem fejeződött be, amikor az anime készült - bár azt az egy évet már igazán megvárhatták volna vele -, de ez nem jelenti azt, hogy addig a pontig, amíg feldolgozták, ne lehetett volna jól, hitelesen és élvezhetően megcsinálni. Ehelyett kiszedtek belőle jeleneteket, amik ugyan nem voltak életbevágóak, mégis bőven befértek volna a rengeteg elnyújtott, érthetetlen és logikátlan változtatás helyére, és ha már emlegettem a karakterek kinézetét, a személyiségük se maradjon ki, mert hogy azt sem sikerült normálisan adaptálni. Az animében Kei elképesztően bamba tud lenni, sokszor csak tátott szájjal bámul Hikarira, mint egy birka, és a szerelmét is inkább megszállottsággá rondították. A mangában Megumi és Jun nem gyűlölik az állatokat amiért közel állnak Ryuu-hoz, csak simán Ryuu nyakán lógnak mindig, utóbbi pedig nem tartja ezt fárasztónak. Egy szóval az összes karakter eltúlzott, amitől kifordultak mangabeli önmagukból. Ha nem akarjuk a mangához hasonlítgatni (de, akarjuk, mert grrr), az anime akkor is tele van logikátlansággal és zavaró dolgokkal. Ugyanakkor mindezek ellenére is azt mondom, hogy nézhető és egészen élvezhető. Bizony, egészen addig, míg nem nézzük az utolsó részt. Mert, gyerekek, erre a lezárásra egyszerűen nem találok szavakat. Nem arról van szó, hogy logikátlan, eltúlzott, túlcukrozott vagy túlnyújtott, nem, ennek egyszerűen nincs értelme. SPOILER: Amikor a virág után ugrottak és lebegtek a Big Ben előtt, csak néztem, hogy ez mégis MI?! Utána meg semmi megoldás, csak simán mindenki heppi és az élet szép, Kei hazament, mert azt akarta, és amúgy is milyen kitartó volt már szegény Hikari?! Aoi meg fittyet hány a főnöke utasítására, eldönti maga?! Úr Isten....

Egy szó, mint száz, az animét ne nézzétek meg, elképesztően igénytelen lett, a mangát viszont bátran ajánlom, nagyon jól felépített és tényleg maximálisan élvezhető darab.

Kedvencek:

Karakter: Kei (imádnivaló. pont. már persze a mangában.)

Anti-kedvencek:

Karakter: Kei apja (valami elképesztően idegesítő)

Ending: Yuku Goto - Special Gyutto Good Luck (2. ending)

Anime: Yamato Nadeshiko Shichi Henge

Animék terén gyakran találkozunk olyan művekkel, amik manga alapján készültek. A következő anime is ilyen, azzal a különbséggel, hogy ebből a történetből még doramát is készítettek. Népszerű és sokak által ismert darabról van tehát szó, lássuk is bővebben:

Yamato Nadeshiko Shichi Henge

Műfaj: Romantika, Humor

Rendezte: Watanabe Shinichi

Stúdió: Nippon Animation 

Epizódok száma: 25

Megjelenés: 2006. okt. 3 - 2007. márc. 27.

Ismertető:

Négy tökéletes fiú éli egy fedél alatt tökéletes életét egy tökéletes, kastélyméretű és eleganciájú villában. Ám ezt a fajta tökéletességet már a sors sem bírja hosszútávon elviselni, ezért kompenzálja a dolgokat. A villa tulajdonosa, aki bármikor a frászt hozza az emberekre váratlan felbukkanásával, üzletet ajánl a fiúknak. Ha sikerül igazi hölgyet faragniuk imádott unokahúgából, elengedi a lakbérüket, azonban ha nem, megtriplázza az összeget. Természetesen a tökéletes fiúk tökéletes önbizalommal és egóval vannak felruházva, így elfogadják az ajánlatot. Szinte el is könyvelik már a biztos sikert, amikor felbukkan a fogadás alanya, Sunako, aki a tökéletesség fogalmával teljesen ellentétben álló lény, nem bírja elviselni a fényt, legjobb barátja egy anatómiai bábu, és orrvérzést kap a szép dolgoktól. Mindezt annak köszönhetően, hogy egyszer egy fiú, akinek szerelmet vallott, rondának nevezte. A feladat tehát adott, a tét nem kicsi. Vajon ki nyeri a fogadást?

Főbb karakterek:

Nakahara Sunako - A történet női főhőse, aki utálja magát és a szép dolgokat
Takano Kyouhei - A "legszebb" és legagresszívebb fiú, az egyetlen, aki úgy látja jónak Sunakót, ahogy van
Oda Takenaga - A legokosabb és legkifinomultabb fiú

Morii Ranmaru - A legnagyobb nőcsábász
Tohyama Yukinojo - A "legcukibb" fiú

Vélemény:

Nem sok animére szoktam azt mondani, hogy pocsék, de ez pocsék volt. Igen, tudom, hogy befejezetlen, és el kéne olvasni a mangát a teljes sztorihoz, de alapvetően nem a végével volt problémám, hanem úgy általában az egésszel. 25 rész alatt egészen konkrétan semmi nem történik, ami előrevinné a történetet, a poénokon kezdetben még nevettem, aztán pár rész után már baromi erőltetettnek éreztem őket. Idegesített, hogy a szereplőkön semmiféle jellemfejlődést nem láttam, még Sunakón is csak egészen minimálisat, azt is csak az utolsó egy-két résznél. A túlzott SD forma is nagyon zavart. Értem én, hogy elsősorban azt próbálták vele érzékeltetni, milyennek látja saját magát Sunako, de az, hogy jóformán sehogy máshogy nem látjuk, és abszolút elképzelni nem lehet, milyennek látják a külső szemlélők, baromi zavaró volt nekem. Mindenki csak félreugrik előle, hogy jaj, milyen ijesztő, jaj, ez nem is ember, de hogy valójában milyennek látják, arról lövésünk sincs. Azok a részek, amiket paródiának szántak, megint csak nem voltak viccesek. SPOILER: A vége felé Kyouhei szüleinél ez a "miért kellett ilyen szép gyereket szülnöm" dráma hihetetlenül rossz volt. A rajzolásról még nem ejtettem szót, pedig valami elképesztően csúnya. Az összes srác úgy néz ki, mintha ki lenne rúzsozva, és úgy alapból rossz rájuk nézni. Mindenki oda meg vissza van tőlük, hogy mennyire gyönyörűségesek, de nekem ez abszolút nem jött át a rajzolásból, az egyetlen még nagyjából elfogadható kinézete Takenagának van, de ő is csak súrolja a lécet.
Ha valaki idáig eljutott az olvasásban, nem hiszem, hogy bármennyire is kedvet kapott volna hozzá, úgyhogy az ajánlást most hanyagolom, mindenki döntse el, megéri-e számára a 25x22 percet ez az anime. Személy szerint a mangának talán egyszer még adok egy esélyt, de mivel még túl friss az élmény, nem vagyok benne teljesen biztos.

Kedvencek:

Karakter: Kyouhei (mert egész normálisan állt a dolgokhoz)

Anti-kedvencek:

Karakter: Sunako (idegesített végig) és Hiroshi-kun (egyszerűen gusztustalan volt)

Anime: Sword Art Online

Végül mégse tettem fel karácsonyi képeket, mégse született karácsonyi könyves bejegyzésem, és úgy általában még csak gépközelben se voltam jóformán az ünnepek alatt. Egészen újszerű élmény volt, viszont nem mondanám, hogy rosszat tett, inkább csak hiányzott a hangulatkeltésnek az a része, ami az internetet elárasztó képekből, jókívánságokból, várakozásból ered. No, de félretéve az ünnepeket, én tökéletesen biztos voltam benne, hogy túlélem a világvégét, hiszen pont egy nappal utána jött ki az aktuális sorozatom utolsó része, amiért még a sírból is visszatértem volna, így inkább úgy döntöttem, nem is halálozok el, mert túl nagy macera lenne. Lássuk tehát a 2012-es év talán legnagyobb horderejű animéjét:

Sword Art Online

Műfaj: Akció, Romantika, Dráma, Sci-fi, Fantasy

Rendezte: Tomohiko Ito

Stúdió: A-1 Pictures 

Epizódok száma: 25

Megjelenés: 2012. júl. 7 - 2012. dec. 22.

Ismertető:

2022. november 6-a. 10 000 ember próbálja ki a frissen megjelent virtuális valóság alapú online játékot, a Sword Art Online-t, ahol a Nerve Gear nevű készülék segítségével az agyukkal irányíthatják virtuális karakterüket. A fantasztikus játékvilág megízlelését követően 10 000 ember fedezi fel, hogy nem tud kijelentkezni. A kezdőváros főterén 10 000 ember hallgatja végig a játék fejlesztőjének bejelentését, miszerint addig nem jutnak ki a játékból, amíg el nem érik a 100 szintes kastély legtetejét, és le nem győzik az ott várakozó főellenséget. Mindezt úgy, hogy ha a játékbeli karakterük meghal, a valóságban a testük is, akár csak ha bárki megpróbálja őket lecsatlakoztatni a Nerve Gear-ről. Az első hónap végére 2000 ember veszti életét, az első szintet pedig még nem sikerült kitisztítani...

Főbb karakterek:

Kirito - A történet főhőse, aki részt vett a SAO tesztelésében
Asuna - Erős és gyors kardforgató, a Vér Lovagjai klán alvezére
Kayaba Akihiko - A játék készítője

Suguha - Kirito húga

Vélemény:

Hát, gyerekek, azt kell mondanom, ez a legjobb anime, amit eddig láttam. Pörgős, izgalmas, fantasztikusan felépített, gyönyörű grafikájú. Azt szerintem az ismertető után nem kell hangsúlyoznom, hogy nem vígjáték, ettől függetlenül nem kizárólag dráma, van benne humor és vidámság, de a hangsúly egyértelműen a drámán és akción van. A világ elképesztően szépre és változatosra lett megalkotva, a karaktereken - persze főként Kirito karakterén - látszik a fejlődés, és egy pillanatra se kell unatkoznunk. A zene is nagyon jól eltalált, akár OP/ED-ről, akár karakter vagy bármi más számról van szó. Akármilyen ijesztő is az alapkoncepció, szívesen kipróbálnék egy ilyen játékot, bár hozzáteszem elég addiktív dolognak tűnik. Mindenesetre bátran ajánlom a SAO-t kivétel nélkül mindenkinek (jó, mondjuk 12 év fölött), nálam fél pillanat alatt maga mögé utasított minden más animét, és azért az is mond valamit, hogy a 2012-es International Saimoe League fiú kategóriájában, új versenyzőként, Kirito simán verte a mezőnyt. ;) Szóval éljen soká a Sword Art Online, remélem lesz folytatása. :)

Kedvencek:

Karakter: Kirito (mert menő), Asuna (mert ő is menő) és Yui (mert elképesztően aranyos)
Opening: nem tudok választani, mindkettőt imádom, de spoilermentesség miatt: 1. opening
Ending: 2. ending (egy picit jobban tetszik, mint az 1.) 
Inner: Main theme song

Anti-kedvencek:

Karakter: Sugu (valahogy nem tudtam igazán megkedvelni), Sugou (gusztustalan féreg)

Anime: Accel World

Régen írtam már animéről beszámolót, mivel régen volt már olyan, hogy valaminek a végére értem. Márpedig addig semmiről nem írok bejegyzést, amíg végig nem néztem. Viszont a napokban befejeztem egyet azon ritka animék sorából, amiket hétről hétre követek kisebb-nagyobb kihagyásokkal, amiket aztán egyszerre szoktam pótolni. A szóban forgó alkotás pedig:

Accel World

Műfaj: Akció, Sci-fi 

Rendezte: Obara Masakazu 

Stúdió: Sunrise 

Epizódok száma: 24 

Megjelenés: 2012. ápr. 6. - 2012. szept. 21.

Ismertető:

2046-ban járunk, a fejlett technika korában, amikor minden ember rendelkezik egy úgynevezett Neuro-linkerrel, ami az idegrendszerükre kapcsolódva lehetővé teszi, hogy minden információforrást és kommunikációs formát elérjenek, sőt, ha egymás linkere közt kábeles kapcsolatot hoznak létre, még gondolatátvitellel is képesek kommunikálni. Ebben a korban él Arita Haruyuki egy alacsony, kövér, az önbizalom terhétől teljes mértékben mentes fiú. Amolyan tökéletes áldozat. Az egyetlen mentsvára az iskola hálózatán játszható online squash játék, ahol rendkívüli sebessége miatt ő a csúcstartó. Erre a sebességre figyel fel a felsőbb éves "Kuroyukihime", a megközelíthetetlennek hitt Ébenhercegnő, aki felajánl Harunak egy lehetőséget, hogy megváltoztassa az életét. Ez a lehetőség pedig a Brain Burst nevű program, aminek segítségével a használói "felgyorsulhatnak", Burst Linkerekké válhatnak, hogy aztán annak rendje és módja szerint péppé verjék egymást a programon belül. Ugyanis a Brain Burst nem más, mint egy harci játék, ahol a játékosok egymás legyőzésével szerezhetnek pontokat. A pontokra pedig igen nagy szükségük van, mivel ha valakinek elfogy az összes, a program törli magát, és minden emléket, ami vele kapcsolatos, újratelepíteni pedig már nem lehet. Márpedig aki egyszer felgyorsult, annak legnagyobb rémálmává válik, hogy elveszíti ezt a lehetőséget, a játék ugyanis a felhasználók vágyai alapján készíti el az avatarjukat, amivel a játékon belül harcolni tudnak. Minél erősebb egy-egy vágy, annál erősebb lesz az avatar. Mivel a Brain Burst telepítési feltétele, hogy a felhasználó születésétől fogva rendelkezzen Neuro-linkerrel, a játékosok mind-mind még iskolás gyerekek. Haru természetesen elfogadja az ajánlatot, és csatlakozik Kuroyukihiméhez, hogy együtt derítsenek fényt a Brain Burst minden titkára.

Főbb karakterek:

Arita Haruyuki - A történet főhőse, avatarja Silver Crow
Kuroyukihime - Haru pártfogója és Brain Burst-beli szülője, avatarja Black Lotus
Takumu Mayuzumi - Haru egyik legjobb barátja, avatarja Cyan Pile
Kurashima Chiyuri - Haru másik legjobb barátja

Vélemény:

Nagyon tetszett a sztori alapötlete és kivitelezése is, pedig általában nem szoktam szeretni a sci-fi dolgokat. Érdekesek voltak az avatarok, és hogy honnan erednek az egyes képességeik, a harcok pedig rendszerint elég izgalmasak és változatosak voltak. A karakterek változatosak, mindnek megvan az oka arra, amit csinál, legyen az jó vagy kevésbé jó. Amit nagyon nehezen tudok a mai napig megemészteni, az Haru és Kuroyukihime párosa, egyszerűen olyan szinten nem passzolnak össze a fejemben, hogy elképzelésem sincs, mi lesz ebből. És most nem csak külsőleg gondolom, hanem egyáltalán személyiségben nem tudom összerakni őket. Aztán majd lehet, ez megoldódik a későbbiekben. Az utolsó egy-két résszel egyébként nem voltam teljes mértékben megelégedve, szerintem kicsit túlhúzták és a lezárás is túl lett dramatizálva, de valószínűleg ez szükséges volt ahhoz, hogy fillermentesen, viszonylag befejezetten tudják megcsinálni az első sorozatot. A grafikát nézve nem volt kifogásom, kellően modern és látványos lett, számomra teljesen helyén volt. Az openingek elég jól illenek az animéhez, bár helyenként elég spoileresre sikerültek. Viszont ha az ember nem a videó elemzésével van elfoglalva, nem zavaró. Az endingek nem valami mozgalmasak, és a második szerintem stílusra se passzol, szóval nem voltak maradandó élmények. Összességében tetszett, és remélem, tényleg lesz második sorozat 2013 őszén, ahogy a nem megerősített pletykák mondják.

Kedvencek:

Karakter: Taku (szerintem ő a legnormálisabb) és Niko (a vörös királynő, ehhez méltóan krúll :D)
Opening: May'n - Chase the world (1. opening)
Ending: Kotoko - Unfinished (1. ending)

Anti-kedvencek:

Karakter: Chiyu (túl sokat vinnyog)

Ending: Sachika Misawa - Unite (2. ending)

Manga: Fruits Basket

Hirtelen felindulásból hét elején úgy döntöttem, elolvasom a Fruits Basket mangát. Ideálisnak tűnt, egyrészt mert kb. olyan hosszú, mint a Hana-Kimi, másrészt mert hasonlóképp befejezett, így nem kellett aggódnom, hogy kitépem az összes hajszálam, amiért nem olvashatom tovább. Ezek után megnéztem az animét is, így végül minden szemszögből meg tudtam vizsgálni a sztorit.

Fruits Basket

Műfaj: Dráma, Fantasy, Romantikus

Írta: Takaya Natsuki 

Rajzolta: Takaya Natsuki
Kiadó: Hakusensha 

Kötetek száma: 23 

Megjelenés: 1999. jan. 1. - 2006. nov. 20.

Ismertető:

Honda Tohru rendkívül naiv, rendkívül életvidám, 16 éves gimnazista lány. Pozitív hozzáállását még az a tény sem árnyékolja be, hogy nem sokkal iskolakezdés után elvesztette édesanyját. Mivel apja már kiskorában meghalt, így apai nagyapjához kerül, aki viszont a ház felújítása miatt arra kéri Tohrut, lakjon ideiglenesen valamelyik barátjánál. Mivel ő azonban nem akar terhére lenni senkinek, egy sátorban kezd éldegélni. Egy nap rábukkan a sátrától nem messze egy házra, amiről kiderül, hogy az iskola imádott "hercegének", Sohma Yukinak az otthona. Nem sokkal ezután a fiú és nagybátyja, Shigure, felfedezik Tohru lakhelyét, és felajánlják, hogy a háztartás vezetéséért cserébe lakjon náluk, míg a felújítás befejeződik. Ám épphogy Tohru belép a neki kijelölt szobába, a tetőt finoman ripityára rúgva megérkezik Kyou, aki láthatóan Yuki esküdt ellensége, és természetesen azért jött, hogy jól összeverekedjenek. Tohru ijedtében megpróbálja megállítani őket, ennek pedig az lesz az eredménye, hogy megbotlik, és ráesik Kyou-ra, aki ennek következtében hirtelen macskává változik. A lány természetesen pánikolni kezd, amitől ismét megbotlik, és nekiesik a segítségére siető Yukinak és Shigurénak. Hogy, hogy nem, ők is átváltoznak, Yuki patkánnyá, Shigure pedig kutyává. Mivel előáll az "ezt már nem lehet kimagyarázni" helyzet, Shigure úgy dönt, elmondja az igazat Tohrunak, miszerint a Sohma család egyes tagjai meg vannak szállva a kínai horoszkóp egy-egy állatövi jegyének szelleme által, így amikor túlságosan legyengülnek vagy egy ellenkező nemű személy megöleli őket, átváltoznak ezzé az állattá. Kyou, akit a macska szelleme ural, bár a Sohma család tagja, kívülálló, mivel az ismert népmese alapján a macska nem tagja a horoszkópnak. Tohru persze megígéri, hogy megőrzi a titkukat, így tovább éldegél velük a házban, miközben egyre többet ismer meg a 12 állat közül, és egyre többet tud meg a család hátteréről.

Főbb karakterek:

Honda Tohru - A történet főszereplője, rendkívül naiv és életvidám
Sohma Yuki - Az iskola "hercege", akit a Patkány szelleme ural
Sohma Kyou - Yuki esküdt ellensége, akit a Macska szelleme ural
Sohma Shigure - Yuki nagybátyja, akit a Kutya szelleme ural
Hanajima Saki - Tohru egyik barátnője, akinek furcsa, természetfeletti képességei vannak
Uotani Arisa - Tohru másik barátnője, aki korábban bandatag volt
Honda Kyouko - Tohru édesanyja, aki egy közlekedési balesetben fiatalon elhunyt
Sohma Akito - A Sohma család feje, akinek minden horoszkóp tag feltétlen engedelmességgel tartozik

Vélemény:

Amikor elkezdtem olvasni a mangát, azt gondoltam, igen, jó lesz ez, csak még kicsit lassú a folyása. Aztán hamar beindult a történet, és jórészt vitt magával a végéig. Izgalmas volt várni az egyes horoszkóp tagok feltűnését, találgatni, hogy ki milyen állattá fog változni, megtudni a szomorúbbnál szomorúbb háttértörténetüket, és várni, hogy mindegyikük megtalálja a saját boldogságát. Voltak benne zavarosabb részek, amikor úgy éreztem, ugrálunk az időben, és nem mindig tudtam elsőre, mi történik, de sok esetben ez azt hiszem, a fordítás hibája volt, amit sajnos nem mondanék minőséginek (angolul olvastam). Volt egy-egy olyan rész is, amikor úgy éreztem, kicsit leültek az események, kicsit nem haladunk semerre, de összességében élveztem az olvasást. Miután befejeztem, úgy éreztem, az utolsó kötet kicsit szükségtelen volt, kicsit túlnyújtotta már a dolgokat, és jobb lett volna egy kötettel hamarabb befejezni, még ha ahhoz hozzá is kellett volna csapni 1-2 plusz oldalt, de végül is nagyjából olyan végkifejletet kaptam, amilyet vártam. Aztán megnéztem az animét, ami ugyebár jóval a manga befejezése előtt készült, így nem dolgozza fel a teljes cselekményt. Első sokk a zene volt. Nem néztem utána, de valószínűleg ugyanaz a felelős az openingért, aki a Princess Tutu openinget is készítette, csakhogy oda illett, ide meg nem. Olyan megalszik a tej a számban érzésem volt tőle. Az endingtől is, de ott egy fokkal megbocsájthatóbb. Aztán a történet. Az első fele tetszett, majdnem végig hűen követte a mangát, talán csak egy részben tért el nagyon, de ott a poén kedvéért, így nem is volt gond. Aztán a második fele... Először elkezdtek lelassulni a dolgok, olyan volt több helyen is, mintha húzni akarnák az időt. Végül a befejezés... Számítottam rá, hogy ezt a jelenetet fogják választani, mert hosszú ideig az egyik legkatartikusabb rész a mangában is, tehát azon nem lepődtem meg, hogy néhány történést, ami a mangában ezután következne, az animében korábbra tettek. Viszont a lezárást olyan szinten elszúrták, hogy arra nincsen szó. Nyilván ahhoz, hogy hatásosabb legyen, változtattak a mangáén, de ennek következtében sikerült egy olyan befejezést megalkotni, ami elnyújtott, fárasztó, zavaros és számomra hiteltelen. Olyan volt, mintha a szereplők egy részét kifordították volna magukból, és csak azért szerepeltették volna őket, hogy húzzák az időt, és megmutassák, hogy milyen fontosak. Nem csak nekem, de páromnak, aki még nem olvasta a mangát, szintén nagy csalódás volt. Mindent egybevetve mindenkinek tudom javasolni, hogy ha felkeltette az érdeklődését a történet, mindenképp inkább a mangát olvassa el. Nem kell tőle lélegzetelállító harcokat és felülmúlhatatlan izgalmakat várni, de kedves humort, megható történeteket és romantikát minden további nélkül.

Kedvencek:

Karakter: Kyou (szerintem nem kell magyarázni), Hatsuharu (menő és kész), Momiji (számomra az ő története a legmeghatóbb és amúgy is cuki) és Kisa (a cukiság teteje)

Anti-kedvencek:

Karakter: Akito (hiába értem, miért lett ilyen, megbocsájtani nem tudok neki), Ritsu (rém idegesítő és amúgy is utálom a majmokat)

Anime: Dog Days

Ismét jelentkezem, ezúttal egy kevésbé ismert, egészen friss anime beszámolójával. Fogadjátok szeretettel!

Dog Days

Műfaj: Akció, Kaland, Fantasy, Romantikus 

Rendezte: Project DD 

Stúdió: Seven Arcs 

Epizódok száma: 13 

Megjelenés: 2011. ápr. 2. - 2011. jún. 25.

Ismertető:

Főszereplőnk ezúttal egy igen sportos, igen atletikus srác, Cinque Izumi, aki - mint a nevéből is látszik - félig japán, félig angol származású. Egy igen békés kis városban lakik, amit bár szeret, kissé unalmasnak talál. Ez a problémája azonban hamar megoldódik, amikor is az iskolából a reptérre igyekezvén egy kutya hirtelen megidéz egy mágikus kört, amivel egy Flonyard nevű világba repíti. Itt egy kutyafülű, kutyafarkú, bájosan rózsaszín lány fogadja, Millhiore Firianno Biscotti, Biscotti országának hercegnője, aki rögvest fel is vázolja neki a helyzetet, miszerint Cinque-et Biscotti hőseként idézte meg annak érdekében, hogy véget vessen népe sorozatos háborús bukásának, melyet Galette országától, és annak vezetőjétől, Leonmitchelle Galette de Rois hercegnőtől kell elszenvedniük. Ezek hallatán természetesen mély együttérzés lobban lángra fiatal hősünk szívében, és bár nem teljesen biztos benne, hogy nem álmodja ezt az egészet, azon nyomban el is fogadja a megtisztelő feladatot. Kap egy szép, új, hőshöz illő ruhát, egy gyűrűt, Palladiont, ami képes bármilyen fegyverré változni, illetve legnagyobb megdöbbenésére elmagyarázzák neki a háború játékszabályait. Ugyanis ebben a világban Flonyard mágikus védőmezőjének hála a harcban nem szokás elhalálozni, a legyőzöttek csupán egy bizonyos időre átváltoznak az országukat szimbolizáló, rendkívül cuki kisállat-golyóvá, majd idővel vissza is térhetnek a csatatérre. Természetesen azonban még egy ilyen világban, ahol a háború csupán a nép szórakoztatására van, sem honolhat mindig béke. Vajon mi az oka Leo hercegnő egyre agresszívebb támadásainak? Vajon mi egy hős valódi feladata? És vajon tényleg abszolút védelmet biztosít-e Flonyard mágiája? Nézzétek meg, és kiderül!

Főbb karakterek:

Cinque Izumi - A történet főszereplője, Biscotti hőse
Millhiore Firianno Biscotti - Biscotti hercegnője, aki megidézte Cinque-et
Leonmitchelle Galette de Rois - Galette hercegnője
Éclair Martinozzi - Biscotti lovagja, a Birodalmi Testőrség vezetője
Ricotta Elmar - Biscotti Nemzetközi Kutatóintézetének vezetője
Gaul Galette - Leo hercegnő öccse

Vélemény:

Nagyon tetszett az alapötlet. Nem csak azért, mert szokatlan, hanem mert részben a nagyon komoly, harcolós animék paródiájaként is felfogható. Persze nem kell Monthy Pyton-féle nagyon pihent kifigurázásokra gondolni, hisz alapvetően nem paródiának készült, de szerintem enyhén azért érezhető benne egy kis irónia. A történetvezetést tekintve az eleje nagyon tetszett, a közepe kicsit leült, a vége pedig megint felpörgött, úgyhogy végül is nagyrészt korrigálni tudta a csordogáló patak szindrómát. A befejezés nekem egy kicsit túlidealizáltra sikeredett, de összességében meg voltam elégedve vele. Sokan hasonlítják az animét a Zero no Tsukaimához, amivel kicsit egyet is értek meg nem is. Tény, hogy fanservice terén nagyjából a ZnT 1. sorozatához lehet hasonlítani - bár nekem ebben egy hangyányival kevésbé volt zavaró - és a "másik világból idecsöppent, különleges fegyvert használó főhős, akit egy rózsaszín lány idéz meg" rész is megvan, de szerintem nagyjából itt ki is merül a hasonlóság a kettő közt. Azért ha valakinek van ehhez kapcsolódóan megjegyzése, örömmel várom, nyitott vagyok az ilyen jellegű társalgásokra. :D No, de visszatérve a véleményhez: az opening egész jó, de nem igazán maradandó élmény, viszont az animéhez illik, és képileg is el van találva. Az ending kicsit túl prüntyögős nekem, de nem olyan vészes, képileg pedig olyan, mint az átlag endingek. Karakterből elég sok van ahhoz, hogy mindenki választani tudjon magának legalább egy kedvencet, bár elképzelhető, hogy kicsit gyakorolnia kell utána az illető(k) nevét, mert a 13 rész nem biztos, hogy tökéletesen elég ennyi karakter megjegyzésére (nem személyes tapasztalat, á, dehogy). Mindent egybevetve nekem tetszett, bár nem hiszem, hogy korszakalkotó darab, mégis szórakoztató, jó kikapcsolódást nyújt, és persze várom a 2012 nyarán megjelenő folytatást.

Kedvencek:

Karakter: Leo hercegnő és Gaul

Anti-kedvencek:

Karakter: Vert Far Breton (Gaul csapatának egy tagja, idegesítően béna nyuszilány)

Anime: Shugo Chara!

Az Amy blogjában található dorama ismertetők hatására elhatároztam, hogy én is megpróbálkozom valami hasonlóval, főként anime témában. "Sablonként" a Hell of Translations oldalunkon található ismertetőket fogom használni, ha már olyan jól kitaláltuk, kiegészítve persze a személyes véleményemmel. Lehet, hogy később írok majd olyanokról is, amiket régebben láttam, mindenesetre most a legfrissebb animeélményemmel debütálok, ami pediglen a Shugo Chara! sorozat.

Shugo Chara!

Műfaj: Magical girl

Rendezte: Yasuda Kenji

Stúdió: Satelight
Epizódok száma: 51 - 51 - 25

Megjelenés: 

   Shugo Chara!: 2007. okt. 6. - 2008. szept. 27.

   Shugo Chara!! Doki-: 2008. okt. 4. - 2009. szept. 26.

   Shugo Chara! Party!: 2009. okt. 3. - 2010. márc. 27.

Ismertető:

Adott egy általános iskolás lány, Hinamori Amu, aki bár kifelé menőnek és megközelíthetetlennek mutatja magát, valójában egy átlagos gondolatokkal és átlagos problémákkal rendelkező tinilány. Mivel azonban képtelen kimutatni valódi érzelmeit, nincsenek barátai, és még a szülei is csak a kifelé mutatott jellemét látják. Ezért aztán úgy dönt, tesz egy próbát, és átlagosan elveszett kislányként imádkozni kezd a védelmező angyalához, hogy képes legyen megváltozni, és megmutatni mindenkinek a valódi énjét. Ennek eredményeképp megszületik három színes tojás, amikből rövidesen három különböző karakter, három shugo chara bújik elő. Mindhárman Amu egy-egy lehetséges jövőbeli énjei, akik segítenek neki megvalósítani a kívánságát, megtalálni valódi énjét. Persze Amu nem sokáig marad egyedül, három shugo charájával, Rannal, Mikivel és Suval hamarosan csatlakozik az iskola védelmezőihez, akiknek mind van egy-egy shugo charájuk, és közösen azon dolgoznak, hogy megvédjék minden gyerek álmát, amit a szívükben lakozó tojás jelképez, az Easter nevű szervezet ármánykodásaitól, valamint megtalálják a híres Embriót, azt a tojást, ami teljesít bármilyen kívánságot.

Főbb karakterek:

Hinamori Amu - A történet főhőse, shugo charái Ran, Miki és Su

Hotori Tadase - Amu imádott hercege, a védelmezők Királya, shugo charája Kiseki

Fujisaki Nadeshiko - Amu legjobb barátja, a védelmezők Dámája, shugo charája Temari

Souma Kuukai - Amu személyi edzője, a védelmezők Bubija, shugo charája Daichi

Yuiki Yaya - A védelmezők legfiatalabb tagja, az Ász, shugo charája Pepe-chan

Tsukiyomi Ikuto - Az Easter fekete macskája, aki minden megjelenésekor összekavarja Amu érzelmeit, shugo charája Yoru

Hoshina Utau - Az Easter démoni énekesnője, odáig van Ikutoért, shugo charái Iru és Eru

Vélemény:

Számomra nagyon élvezhető volt a történet, érdekesnek találtam az alapötletet, miszerint minden gyerek szívében van egy tojás, ami az álmait, a leendő énjét jelképezi. Tetszettek az átváltozások is, mert a legtöbb esetben nem volt olyan idegesítően hosszú, mint a hasonló stílusú animékben lenni szokott, bár a Doki sorozatban már azért közelített hozzá. Szerettem a karaktereket, és hogy többségében tartogattak valami meglepetést, amire nem számítottam. Bevallom nőiesen, a harmadik sorozatot, a Partyt nem néztem meg. Ennek prózai oka, hogy utánaolvastam fórumokon, és mindenhol azt írták, hogy teljesen értelmetlen, 99%-ban köze sincs a mangához, és az első kettőt még csak meg sem közelíti színvonalban. Ezek után elolvastam a részek összegzését is Wikipédián, és arra jutottam, hogy valóban tökéletesen értelmetlen volna végignézni, ezért aztán fogtam magam, és elolvastam mangában a sorozat utolsó 7+4 fejezetét, amivel ténylegesen kerek egész lett a történet. Míg a leírás alapján az animesorozat befejezésével a legkevésbé sem voltam elégedett, a manga vége tökéletesen azt adta, amit vártam, nem éreztem semmiféle hiányt, nem maradtak megválaszolatlan kérdéseim. Ezt a módszert tehát javaslom mindenkinek, aki tervezi megnézni a sorozatot, viszont ajánlani jó szívvel tényleg csak azoknak tudom a Shugo Charát, akik alapvetően kedvelik a magical girl stílust, és nem idegesíti őket a tinédzser gondolkodásmód, gyakran döntésképtelenség.

Kedvencek:

Karakter: Ikuto, Yoru és Kuukai

Opening: Buono! - Minna Daisuki (2. opening)

Ending: Buono! - Honto no Jibun (1. ending)

Inner song: Mizuki Nana - Black Diamond (Utau egyik dala)

Anti-kedvencek:

Karakter: Su (nehezen viseltem a vinnyogós hangját), Tadase (csak átváltozva tudom elviselni)

Opening: Guardians 4 - School Days (Doki! 4. opening)

Ending: Buono! - Kono Michi (Doki! 2. ending)

Inner song: Ikuto hegedűszólója (nem szeretem a hegedűt egymagában "^^)