2010. október 7., csütörtök

Nyelvvizsga

Az előzőekben beígért conbeszámoló elmaradt, nem részletezem az okát, de jobb így és kész. A szülinapozóshoz meg sose volt kedvem nekikezdeni, úgyhogy az is kimarad. Viszont mivel rég volt már olyan bejegyzés, ami a nagyvilág hasznára válhatna, ezért most egy olyan következik. Október 1-jén voltam ECL felsőfokú angol nyelvvizsgán, és gondoltam, megosztom mindenkivel a tapasztalatokat, hátha még jól jöhet az olyan elvetemülteknek, akik szintén felsőfokon törik a bucijukat.

Írásbeli

1. rész: Olvasott szöveg értése
Ebben a részben 2 feladatunk volt. Az elsőben egy speciális sütidiétáról szóló cikket olvashattunk, amiből hiányoztak itt-ott mondatrészek. A cikk végén meg volt adva egy kupac szó, ezeket kellett behelyettesíteni a megfelelő mondatokba. Persze 2-vel több behelyettesítendő kifejezés volt, mint amennyi hiányos mondat, így nem volt kivitelezhető a "végére hagyom és majd meglátom mi maradt ki" stratégia. Viszont szerintem nem is volt rá szükség, mert a cikk elég egyszerű szövegezésű volt, és a kifejezések is egészen egyértelműen illeszkedtek a mondatokba. Más szóval ez egy egészen könnyű kis indító feladat volt.

A második feladatban a svédek férfi egyenjogúságért való küzdelméről olvashattunk. Így elsőre furcsának tűnik a dolog, de tulajdonképpen arról van itt szó, hogy a férfiak is ugyanúgy vegyék/vehessék ki a részüket a gyereknevelésből és a háztartás vezetéséből, tehát ez ne maradjon meg "női munkának". A cikk végén 10 db kérdés volt, amikre röviden, címszavakban kellett válaszolni az olvasottak alapján. Viszont nagyon figyelni kellett, mert a már beírni válaszokat tilos javítani, különben hibának minősülnek. Tehát alaposan át kell gondolni, és pluszban nehezíti a dolgunkat, hogy a válaszba leírt fölösleges információért pontlevonás jár. Tehát ez már egy nehezebb feladat volt. A cikk szövegezése itt is viszonylag jól érthető volt, viszont az előbb említettek miatt elég könnyen lehet pontokat bukni. Mindenesetre idő van elég, tehát aki rendesen odafigyel, az 1-2 apróbb hibával megúszhatja a feladatot.

A rendelkezésre álló idő a 2 feladatra összesen, ha jól emlékszem, 45 perc volt.

2. rész: Fogalmazási készség
A sokak által kevéssé körberajongott levélírás. Itt is két feladat volt. Az elsőben egy hozzászólást kellett írnunk valamelyik szervezet blogjára, akik a közelmúltban készítettek egy felmérést az európaiak dohányzási arányáról, és azt az eredményt kapták, hogy 1/3-uk rendszeresen dohányzik, ami napi 14.4 szál cigarettát jelent fejenként. Ezzel kapcsolatban kellett kifejtenünk a véleményünket a felsorolt szempontok alapján (környezetünkben dohányzók, mi dohányzunk-e, az országunkban érvényes szabályozások, mi mit tennénk az ügy érdekében), méghozzá 300 szó terjedelemben. Azt hiszem, egész könnyen és jól ment.

A második egy tényleges levél volt, amit a tudományos magazinnak kellett írnunk egy cikkükkel kapcsolatban. A cikk arról szólt, hogy bár az emberek nagy része fontosnak tartja a tudományt, egy kis réteg úgy gondolja, hogy veszélyes, és fél tőle. Erről kellett kifejteni a véleményünket, mi hogy gondoljuk, fontos-e a tudomány, mik napjaink lényeges találmányai, a tudósok és a kormány felelőssége a találmányokkal kapcsolatban - szintén 300 szóban. Itt már kicsit fáradt voltam, meg mint utóbb kiderült, lázas is, tehát kicsit lassabban és nehezebben ment a dolog, de még így is jóval idő előtt sikerült befejezni.

A 2 fogalmazásra összesen rendelkezésre álló idő: 90 perc.

Néhány jó tanács, amit levélíráskor a népek hajlamosak elfelejteni. Egészen apróságok, mégis súlyos pontlevonások járnak érte, ha valaki lefelejti:
- mindig legyen megszólítás, az adott formának megfelelően! (pl. ha havernak e-mailt vagy bloghsz-t írsz, simán jó egy "Hi there!", de ha hivatalos levelet, akkor annak megfelelően szólítsd meg a címzettet)
- igyekezz valamilyen szisztéma szerint tagolni a fogalmazásod, de ettől függetlenül ne essen szét
- hasznos, ha írás közben pipálgatod a szempontokat, így tudod, mi az amit még bele kell írnod, és mi az, amit már nem kell tovább nyúznod
- figyelj rá, hogy megfelelően vezesd át a gondolatmeneted egyik pontból a másikba, ne legyen darabos a levél
- menet közben néha állj meg, és számold át gyorsan a szavak számát, hogy tudd, mennyibe kell belesűríteni a hátralévő pontokat
- a levelet mindig írd alá!

Szóbeli

1. rész: Hallott szöveg értése
Szintén 2 feladatból állt. Az elsőben egy amerikai elnök beszélt a gondolatairól. Minden állításhoz 3 válaszlehetőség volt megadva, és a hallottak alapján ki kellett választani, melyik helyes. Cseles volt, mert szinte mindegyik állítás taglalásánál beleszőtt 1-2 szót mindhárom válaszlehetőségből, így nem volt elég elkapni a szövegben szereplő kifejezéseket, hanem rendesen oda kellett figyelni, és értelmezni, mit mondott. A 2 lejátszás számomra elégnek bizonyult itt, ennek ellenére nem volt könnyű feladat.

A másik felvételen egy nő beszélt valamilyen önkéntes szervezetről. Na, ez piszkosul nehéz volt. 10 mondatkezdemény volt, amiket be kellett fejezni a hallottaknak megfelelően. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy a nő, aki nyilatkozott, rettentően hadart, és elharapta a mondatok végét. Az egy szuszra elhadart mondatában kb. 4 fontos információ hangzott el, és mire az elsőt leírtam, már hadarta a következő 4-et. Első hallgatásra 3 választ tudtam beírni, amire eddig még sosem volt példa hallásértés feladatnál. Második hallgatásra sem tudtam befejezni a feladatot, tehát a maradék helyre kb. azt írtam, ami jól hangzott.

Erre nem igazán tudok más felkészülést javasolni, minthogy nézzetek sok BBC-t és CNN-t.

2. rész: Szóbeli kommunikáció
Bár a hallásértés se volt semmi, de saját belátásom szerint számomra ez volt a legnehezebb. Illetve nem is nehéz volt, csak talán inkább nagyon el voltam már fáradva ekkorra, ezért nem tudtam úgy teljesíteni, ahogy kellett volna. Ha esetleg a tisztelt nyelvvizsga bizottság olvasná eme sorokat, üzenem nekik, hogy nem normális dolog egy napra rakni a szóbelit és az írásbelit. Borzasztóan maratoni, kimerítő és lefárasztja az ember agyát az egész napos kőkemény koncentrálási kényszer.

De hogy visszatérjek a vizsgára: mint azt bizonyára minden érintett tudja, szóbelizni párosával kell. Abban a már jól megszokott helyzetben voltam, hogy senkinek nem akaródzott velem jönni nyelvvizsgázni, így nem választottam beszélgetőpartnert, hanem random kaptam valakit. Ezúton is köszönöm amúgy az illetékeseknek, nagyon kedves és lelkes beszélgetőpartnert kaptam (aki mellesleg 100x jobb volt nálam, gratulálok neki ezúton is). Elsőként persze be kellett mutatkoznunk egymásnak, itt elmondta, hogy ő tanít a PTE-n, én meg elmondtam, hogy tanulok az SZTE-n. :D Meg meséltem neki a HoTról is, ha már ilyen kevéssé hétköznapinak mondható hobbival rendelkezem.

Ezután kaptunk egy témát a vizsgáztatónktól: Család. Szerette volna, ha arról beszélgetünk egymással, milyen volt régen a család és milyen manapság, de végül úgy belelendültünk, hogy elvittük a dolgot a házasság felé. Szerintem jót beszélgettünk, akkor is, ha tudom (mert már akkor észrevettem, amikor kimondtam), hogy nagyon sok nyelvtani hibám volt, aminek nem szabadott volna lennie. Ez viszont egyértelműen a fáradtság - és a lázam - eredménye volt, mert olyan alap dolgokat mondtam rosszul, amikről a hülye is tudja, hogy nem úgy kellett volna.

Harmadik, és egyben utolsó része a szóbelinek a képről monologizálás. Itt tulajdonképpen mindegy, kinek beszélünk, akár a könyvespolcon lévő radírmaradványt is nézhetjük közben, a lényeg, hogy összefüggően és folyamatosan kell beszélni a monitoron kivetített képekről. Na, ez az, ami nekem nem ment. A környezetszennyezés volt a témánk (illetve úgy emlékszem, de igazából a téma címét nem is figyeltem), ehhez kaptunk 3 képet. Az elsőn egy tankhajó volt, a másodikon egy büdös füstöt eregető gyár, a harmadikon pedig egy szeméttároló, amit én sikeresen vonatnak néztem. Én kezdtem, dadogtam valamit a 2. képről, hogy Budapestre emlékeztet és nem szerettem ott lakni, meg hogy szerintem egy fővárosnak nem ilyennek kéne lennie. Aztán a vizsgáztató kérdezett valamit a szennyezés fajtáiról, de már annyira fáradt voltam, csak néztem rá és nem jött egy értelmes gondolat se, amivel válaszolhattam volna. Akkor áttért a partneremre, ő beszélt jó sokat a szelektív hulladékgyűjtésről, majd visszatért hozzám, hogy megkérdezzen az első képről. Ott beszéltem még pár szót az olaj hatásáról a vízi élőlényekre, pl. bálnák kommunikációja, halak, parton fészkelő madarak, aztán befejeztük a vizsgát.

Ennyi nagyjából a beszámoló. Eredmény majd november 1-jén, addig is remélem lesz, akinek hasznára válik ez az összefoglaló, ha már ilyen sokáig írtam. :D

2010. július 28., szerda

Helyzetjelentés

Gondoltam, ha már leírtam, mik voltak a tervek, leírom, mik valósultak meg belőle ezidáig.

Írás:
Hát, ebből... Nos, ebből konkrétan semmi. Valahogy sosincs annyi lendületem, hogy azt mondjam, na most nekiállok. Majd egyszer, amikor olyanom lesz, nekiállok. Viszont reménykedem benne, hogy az őszi MondoConra tudok alkotni valami kis szösszenetet, még ha a rendezvényen nem is tudok részt venni.

HoT:
Ebből egész sokat sikerült megcsinálni, ugyanakkor sokat még mindig nem. Kezdjük utolérni magunkat Fairy Tail terén, viszont Rinnével nem annyira, mint terveztük. Ez részben az én hibám, mert valahogy annyira nincs kedvem azzal foglalkozni, mint a többi projekttel. De majd annak is eljön az ideje, csak neki kell lendülnöm. Oneshotok terén is haladgatunk, és a többi projekt is kezd rendesen beindulni.

Valenth:
Megvolt a találkozó, és szerencsére jól is sikerült. Itt van egy kis összegző videó róla: Valenth Találkozó 2010 Magával az oldallal nem nagyon foglalkozom mostanság. Se időm, se kedvem nincs hozzá. (Mennyi mindenhez nincs kedvem, te jó ég...)

Angol:
Nos, ez valószínűleg a legkevésbé lényeges most, mivel majdnem biztos, hogy nem lesz pénzünk a nyelvvizsgámra. Talán majd máskor... Azért majd lehet, hogy belenézegetek a tételekbe 1x-2x, hátha mégis sikerül, de mivel a jelentkezést már hamarabb le kell adni, így elég esélytelen. Ez van.

Egyéb:
Szombaton költözünk ki az albérletből Szegeden, mert nem maradt rá pénz. Megyek át egy kisebbe - egyedül. Párom itthon marad, és igyekszik dolgozni, hogy legyen pénzünk, és közben levelezőn tanul. Pocsék egy évnek nézünk elébe. Nem is beszélve arról, hogy még a szakdolgozatommal is kezdeni kéne valamit. Kicsit hullámvölgyben vagyok, és azt sem tudom, egyáltalán kinek írom ezt ide. Talán többnyire magamnak. Mindenesetre nem szeretnék nagyon rászokni az ilyen beszámolós/nyavalygós bejegyzésekre, inkább maradék az élménybeszámolóknál, ajánlóknál, értékeléseknél, gondolkodásoknál. Remélem sikerül. A következő bejegyzés jövő hétvége utánra várható, és a Nyári AnimeConról fog szólni. Vele párhuzamosan lehet, hogy lesz még egy bejegyzés, ami pedig szülinapozós-élménybeszámolós lesz.

2010. június 13., vasárnap

Gondolkodós

Mivel tanulnom kéne, de túl meleg van, ezért nem tudok koncentrálni, gondoltam ideje írni egy bejegyzést. Hogy miről, azt még én sem tudom, szóval lehet, hogy elég össze-vissza lesz, de néha kell ilyen is.

Mint látható, a blog megújult. Valahogy nem szerettem a régi dizájnt, mert nem adott semmiféle késztetést, hogy írjak. Úgy érzem, ez most jobban illik hozzám is, és a hangulatomhoz is, és segít gondolkodni. Szívesebben írok így a blogba.

Apropó, írás. Az utóbbi időben eléggé hiányzik. Előbb a beadandók, aztán a vizsgák miatt nem volt időm semmire, többek közt írni se. Szeretném végre elkezdeni a tervbe vett folytatásost, és szeretnék haladni vele, hogy megtudjam, lesz-e olyan jó, mint elképzeltem. Ráadásul tudom, hogy ezzel gyakorolnám is, ami nem megy - a történetszálak kifejtését. Hiába, kezdő vagyok még, nem nagyon tudom belőni az ideális fejezethosszúságot. Valamiért tartok tőle, hogy az olvasókat untatni fogják a hosszabb leírások, a részletesebb bemutatások. Nem is értem magamat, mert miért untatná az olvasókat olyan, ami engem se untat írás közben? Mindenesetre bele kell még jönni. Ahhoz pedig írni kell, sokat. Ahhoz pedig idő kell, sok.

Ahhoz, hogy időm legyen az írásra, előbb össze kell szednem magam a HoT terén. Persze majd csak a holnapi vizsga után, amin vagy átmegyek, és örülök, mint majom a farkának, vagy nem, és nagy sóhajjal halasztom utolsó évre. >.< Tehát akárhogy is lesz, keddtől végre nekiállhatok dolgozni, tervek szerint lefordítom a Rinne 13-14-et, utólektorálok 3 rész Fairy Tailt, és összeszedem Brigivel, miket kell megbeszélni 2 hét múlva a csapatgyűlésen. Ezen kívül a jövő hét folyamán feltelepítem a Photoshopot, és megcsinálgatom a pár hiányzó Valenth névtáblát a szombati találkozóra.

Nyárra még van ezen kívül kismillió más dolgom. Brigivel végignyomjuk az Inu Kanketsu-hen hiányzó fejezeteinek lekotrását, tervezem lefordítani a one shotomat (direkt nem írok címet, ha-ha), be akarjuk érni valamilyen úton-módon a Rinne mangát. Ezek csak a HoT teendők. Hogy mennyire haladunk velük, azt majd meglátjuk, de a cél legalább megvan. Ezen kívül kell majd még angoloznom a nyáron Henrikkel, hogy nagyjából képben legyünk az október 2-ai felsőfokúra. Ahogy említettem, akarok írni is végre. Ezen kívül nyár közepétől ott lesznek a zsűrizendő ficek - amikre amúgy már most kíváncsi vagyok. És a nyár egy részében persze főzni is én fogok, mivel én leszek otthon. Félreértés ne essék, ezek egyikét sem tekintem tehernek. Mindet szívesen csinálom (a főzéstől eltekintve, mert sütni szeretek inkább), csak valahogy így áttekintve vakargatom a fejem, hogy hogy lesz erre mind elég egyetlen pici nyár.

Mindenesetre várom már a jövő hetet, hogy csinálhassam, amihez kedvem van, és remélem nem lesz az egész nyár ilyen tikkasztó, 40 fokos, és agyzsibbasztó.

U.i.: Ezt a bejegyzést még délelőtt írtam, csak mire kész lettem vele, elment a netünk. x)

2010. április 28., szerda

SakuraCon 2010

Noh csak eljutottam odáig, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést. Elég hosszú lesz, de betűrendben kategóriákra bontom, szal mindenki nyugodtan olvashatja csak azt, ami érdekli. :D

AMV:
Ebből sajna idén nem sokat láttam, de már folyamatban van a pótlása a luggi által készített lista alapján. Most tartok az experteknél. Elég vegyes, de összességében azt tudom mondani, hogy a nemzeti blokk tavaly nyáron jobban tetszett. Valahogy most minden túlságosan ráment az epillepsziás rohamot okozó agyba-főbe villogásra. A fan kategóriásoknak gratulálok, idén nagyon kitettek magukért, és ezúton gratulálok mindkét Rikának. Az egyiknek a győzelemhez, a másiknak pedig az AMV-jéhez, ami bár nem került be, de levetítették, és szerintem jól sikerült. :)

Árusok:
A választék őszintén szólva lehetett volna nagyobb. Akár figurák, akár mangák (itt elsősorban a kedvezményes pultra gondolok), akár kaja, akár egyéb fancuccok terén. Pl. egész conon kerestem tejes pockyt, és egyszerűen sehol nem találtam. Vagy az elején rögtön elkapkodták, vagy nagyon eldugták, vagy nem is volt. Figurák terén ismét nem igazán volt olyan, amit én szeretnék. Bár azért akadt 1-2, ami tervben van, de ami igazán kéne, az nem volt. A büfénél elég előnytelen volt, hogy olyan hamar elfogyott minden, szerintem erre legközelebb jobban fel kéne készülni (bár hozzáteszem a PeCsánál 100% jobb volt így is a kínálat). Jó volt, hogy így egy térben voltak az árusok elkülönítve, és a nyitott ajtók miatt nem is fulladtunk meg a tömegben. Ja és pólóárusok rulz! *imádja az új, XS-es, narancssárga, cicás fölsőjét*

Cosplay:
Idén ebből se láttam sajna sokat, mert egyrészt a fele ütközött más programmal, másrészt amikor volt időnk nézni, a K csarnok már tele volt, és hátulról nem láttunk jóformán semmit. Ez mondjuk kiküszöbölhető lenne több székkel, vagy egy PeCsában használthoz hasonló emelvénnyel. Simán beférne, és hely is maradna még a közlekedésre. A perfből nem sokat láttam, csak úgy az első 10-et, de abból egyértelműen az Otaku Forum Group tetszett a legjobban. Ötletes volt és szórakoztató. A craft nagy részét pótoltam fényképekből, és nem kellett csalódnom, idén is rengeteg szép, igényes ruha készült. Személyes kedvenceim a Trinity Bloodos Esther Blanchett, és a Dragonicás Hunter.



DDR:
Ezzel idén semmi gondom nem volt. Szerintem jó volt a helyszín is, tök jó, hogy mindkét nap lehetett DDR-ezni, és nem is kellett túl sokat várni, hogy sorra kerüljünk.

Fanfiction:
Pozitív, hogy a beszélgetést átpakolták a karaoke teremből, így a türelmetlen karaokesok nem zavarták meg. Viszont negatív, hogy egy olyan helyre pakolták, ahol ha lehet, még nagyobb volt a zaj. Ezt legközelebb előnyös lenne megoldani máshogy, berakni egy zártabb terembe, pl a fölötte lévő rajzterembe. Nem hinném, hogy a rajzok értékén rontana, vagy rongálná őket, ha 1 órára bevonulna oda a fanfic beszélgetés, szóval sztem simán megoldható. Mindenesetre annak ellenére, hogy néha egész keveset hallottam 1-2 emberből, a beszélgetés jó volt, mint mindig. Köszönöm Rhysának a kölcsön-Pikachut (:D), a zsűrinek pedig a 3. helyet és a KÖSz díjat is kösz. :D A többi helyezéssel nem minddel értettem egyet teljesen, de ettől függetlenül gratulálok minden Top 15-ösnek! :)

Karaoke:
Mind közül ezzel vagyok legkevésbé megelégedve. Legkevésbé sem értek egyet a verseny eredményivel - nem csak magam miatt. Ezt fölös tovább ragozni, lehet utálni érte. Nem tetszik, hogy hagyományosban este 8-kor még 3 órát kellett volna várni, hogy húgom sorra kerüljön. Ezt erősen szabályozni kéne. Elég igazságtalannak tartom, hogy míg vannak, akik 4x-5x sorra kerülnek, aki csupán egyetlen egyszer szeretne, kénytelen várni 3 órát. Csak annyit kéne tenni, hogy aki már egyszer énekelt hagyományosban, ha újra szeretne, egy másik listára kellene feliratkoznia, és akkor kerülne sorra, amikor elfogynak azok, akik még nem énekeltek. Azt sem tartom igazságosnak, hogy a csoportos dobogósok nem énekelhettek színpadon. Miben kevesebbek ők, mint az egyéniek? Egy szóval nagyon nem voltam elégedett a connak ezen részével.

Viszont amit szeretnék itt külön megjegyezni, mert még a karaokehoz kapcsolódik:
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki tapsolt és ezzel bíztatta húgomat, mikor végre sorra került hagyományoson! Iszonyú sokat jelentett, és tényleg hálás vagyok érte, mert hatalmas önbizalomlöketet adott neki, amiből eddig nem volt túl sok. A Chii's Sweet Home - Ouchi ga Ichiban-ját énekelte amúgy. :)

Konzol:
Ehhez sokat nem tudok hozzászólni. Nem konzoloztam, de ahogy elnéztem igen jó volt a gépek elrendezése, és volt belőlük elég, szóval mindenkinek jutott minden. :)

Ruhatár és Sushi:
Sokan írták már sokfelé, hogy nagyon előnytelen volt az elhelyezés. Így egymás mellett igazából egyikhez se lehetett normálisan odaférni, és sajnáltam is a ruhatárosokat rendesen. De mivel sokan írták már, biztosan ez is meg lesz oldva legközelebbre.

Tömegkvíz:
Sajnálom, hogy lemaradtam róla, irtó jó bulinak látszott. :D Majd legközelebb remélhetőleg nem üt semmi mást, és akkor benevezek rá. :D

Rajzverseny:
Tetszett, hogy ilyen helyen voltak kiállítva a rajzok, mert elég tágas és kényelmesen végig lehetett nézegetni mindent hering-effektus nélkül. Ismét sok szép munka született, és ismét megállapítottam, hogy jó lenne, ha tudnék rajzolni. xD A helyben rajzolóson jóval többen voltak, mint gondoltam, de ott is nagyon sok szépet alkottak a versenyzők. Iderakom húgom rajzát is, hogy mindenki megnézhesse. xD

Zenekvíz:
Ha lett volna időnk készülni rá, talán ment volna jobban is, de ettől függetlenül szerintem menők vagyunk azzal a csoportos 5. helyezéssel. :D Majd talán legközelebb hódítunk. :D

Általános összefoglaló:
Nagyon jól éreztem magam, sokkal jobban, mint a nyárin. A HungExpo egyértelműen jobb, mint a PeCsa, és programok is egyre javulnak. Remélem legközelebb is legalább ilyen jó lesz. :)

Egyéb megjegyzendő dolgok:
- Legközelebb viszünk magunkkal kaját, megmelegíttetjük, és pacalpörköltet meg töltött káposztát fogunk enni szerencsesütivel.
- Barbi nyanya.
- Briginek és Fruzsinak köszönjük a közreműködést a bemenetelnél. Eszmei puszi érte. :*
- Ez valakinek a gyereke?
- Eszter ezért nyomkerák.

2010. február 8., hétfő

Szülinapos

Tyű, hol is kezdjem? Mondjuk a leges elején. Pénteken voltam műtéten, megcsinálták a hülye lábujjam, és kaptam egy szééép naaaagy kötést rá. Szombaton meg menni kellett Pestre reggel Brigi szülinapozni. Viszont a kötésem nem fért bele a cipőmbe, ezért aztán papucsban indultam neki. Igen ám, de miután másfél hétig egy pici hó se esett, természetesen szombat reggelre muszáj volt elkezdenie zuhogni, így sikeresen el is vágódtam, amitől a másik lábam - aminek addig nem volt baja - szintén elkezdett fájni. Majdnem lekéstük a vonatot, de végülis sikeresen feljutottunk. (Remélem a sebészbácsi nem olvas blogot, különben nagyon le leszek szídva. x"D)

Lényeg a lényeg, odaértünk az étterembe,
Lyra is megérkezett, rendeltünk is enni és ettünk meg marhultunk, ahogy szoktuk. A kaja amúgy nem volt rossz, de itt hívnám fel mindenkinek a figyelmét, aki olvassa, hogy ne menjetek a Momotaroba, mert bunkó a pincérnő. xD Ettől függetlenül ilyen apróság persze nekünk nem tudja letörni a kedvünk. Kaja után aztán jött a tortázás. Pöttyet meglepődtem, mikor elém is odaraktak egy tortát. xD Az ég világon mindenre számítottam, még töklére is, de erre nem. :D Ajándékoztunk is, Brigivel keresztbe ajándékoztuk egymást, és fel is lett véve az egész, úgyhogy nem is részletezem igazán, mindenesetre nagyon menő ajándékokat kaptam. :D Lyrának viszont - én hülye - elfelejtettem az ajándékát, úgyhogy kicsit vertem a fejem a falba, de conon mindenképp bepótolom. *bocsánatkérő hajlongás ezerrel*

Ajándékzás után elvonultunk a nemistudommianeve teázóba, ami viszont nagyon jó és hangulatos hely, úgyhogy oda menjetek. xD Majd valaki úgyis biztos megmondja a nevét a kommentekben. :D Szóval ott még beszélgettünk egy csomót és ettünk szerencsesütit, aztán Brigi kíséretében hazavonatoztunk.

Összességében nagyon jól éreztem magam, úgyhogy köszönök mindenkinek mindent! *nagyölelés* Most pedig, ha már ezt megírtam, tessék kommentelni, 1, 2. :D

2010. január 10., vasárnap

Ez+Az

Régen írtam már, és ideje volna. Sok minden történt sok mindennel kapcsolatban. Menjünk szépen sorban.

Tada-Manga
Valószínűleg utoljára írtam le a blogomba ezt a szót. Karácsony előtt ugyanis 7-en, köztük én is, (majd később még 3-man) kiléptünk a csapatból. Jó ideje zavart pár dolog, és nem kicsit. Sajnos mivel nem jutottunk velük dűlőre, úgy döntöttünk, nem akarunk tovább idegeskedni rajtuk, ezért közösen új fordítócsapatot alakítottunk Hell of Translations néven. Azokat a projekteket, amik fontosak számunkra, folytatjuk ezzel a csapattal, és természetesen új projektjeink is lesznek. Remélem sok olvasónk lesz, és megéri majd a belefektetett energiánkat. Ha valaki kíváncsi ránk, itt megtalál minket: Hell of Translations honlap

Hugi
No igen, nem tudom, írtam-e már róla, mennyire kiakaszt húgom osztályfőnöke. Húgom most 3-os, de mind őt, mind minket teljesen kikészít idegileg az a nő. Első óta folyamatosan baja van velünk, és olyan dolgokat művel, ami - szerintem - egy pedagógus számára megengedhetetlen volna. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy taníthat még mindig egy ilyen ember... Mindenesetre most minden erőmmel azon vagyok, hogy rávegyem anyát, vigye el Pécsre húgomat 4-től, mert ha így megy tovább, teljesen meg fogja utálni az iskolát, ráadásul minden maradék önbizalmát elveszíti. Viszont ahhoz, hogy el lehessen vinni, apának munkát kell találnia, ami egyelőre nem sok jóval kecsegtet. Remélem azért tavaszra megoldódik, és ez az utolsó ilyen szenvedős év...

Egyetem
Hát erre nem is érdemes sok szót vesztegetni. Még mindig csekély számban vannak értelmes/használható tantárgyaim és még mindig nem szeretem a csoporttársaimat. A maradék másfél évet megcsinálom, hogy legyen papírom, de az egésznek baromira nincs köze ahhoz, amit az oviban csinálni kell. Az az 1 vagy 2 hét gyakorlat ami félévente van többet ér a 3 év teljes egyetemi képzésnél. Szegedet se szeretem és alig várom, hogy végre visszaköltözhessek Pécsre.

Karácsony+Szilveszter
Az idei Karácsony szép volt és jó, viszont valamiért nem tudtam úgy belemerülni, ahogy szoktam. Talán túl sok minden összejött és egyszerűen nem tudtam rá koncentrálni teljes figyelemmel. Mindenesetre a fánk megint nagyon szép lett, a halászlé átlagon felülien finom, és megint kaptam sok mindent, aminek örültem. És amit én adtam a többieknek, annak is örültek.
Szilveszterkor sajnáltam nagyon, hogy Barbi és Fruzsi végülis nem tudtak jönni, meg persze az ikreknek is örültem volna, csak ők már korábban mondták, hogy nem fog összejönni. :/ Azért így is jó volt és sokat nevettünk meg játszottunk. A szokásos ünnepi súrlódások persze megvoltak, ami kicsit beárnyékolta a dolgokat, de remélhetőleg idővel megoldódnak nagyjából ezek is.

Nohát így hirtelen most ennyi jutott eszembe, majd ha lesz még valami, írok új bejegyzést.