Mivel túl vagyok a zárófoglalkozásomon (nagyon jól sikerült :D), végre van időm megírni az első olvasónaplóm! Töredelmesen bevallom, már múlt hét elején elolvastam a könyvet, ezzel is kicsit erőt merítve, nehogy még jobban lebetegedjek. Nem is baj, hogy ennyit vártam a naplóval, mert így legalább nagyjából kialakult a fejemben, mit is fogok róla írni. Íme:
"A tündérek törvénye így szól: ha valaki a teljes neveden szólít, és nem hibázza el, engedelmeskedned kell. Ezért is választunk hosszú és kacifántos neveket."
A Fairy Oak könyvek tipikusan azok a fajta olvasmányok, amikkel borzasztó könnyen rá lehet szoktatni a gyerekeket az olvasásra. Bár, talán a rászoktatás nem is jó szó, hiszen mi pusztán odaadjuk nekik a könyvet, ők maguk fedezik fel általa az olvasás élményét. No, de miért is írtam, amit írtam? Egyrészt azért, mert a könyv csaknem 300 oldalas, mégis nagyon hamar elolvasható, mivel nagyobb fajta betűkkel van szedve, és néhány helyen képek is díszítik. Persze nem utolsó sorban maga a történet is sok szerepet játszik az olvashatóságban, de erről picit később.
Először vizsgáljuk meg a kötetet külalak szempontjából. Manapság elterjedt, hogy a könyveket külső, levehető borító védi, ami egyrészt a dombornyomás miatt fényesebbé teszi a rajta lévő képet, másrészt egész praktikus, mert könyvjelzőként is használható. Ez itt sincs másképp, viszont nekem külön tetszett, hogy a levehető borító alatt nem ugyanazt a grafikát látjuk. A borító belső oldalán lévő virágok ugyancsak nagyon szépek és hívogatóak - bár meg kell jegyezni, ebben a kérdésben elég elfogult vagyok, mint valószínűleg más, virágimádó embertársaim -, és külön piros pont, amiért ezek a virágok a fejezetcímek alatt is megjelennek. A könyvben található illusztrációk nagyon szépek, a színes képek, amik bemutatják Fairy Oak lakóit és a történet színtereit pedig valahogy közelebb hozzák az egész történetet az olvasóhoz. És az az ötlet, hogy ezeket a képeket Fairy Oak egyik lakója festette... Zseniális!
Azt hiszem, ennyi áradozás a külsőről elég is, mindenki amúgy is inkább a tartalomra kíváncsi. :) A történetet sajátos módon nem az író, és nem is az alcímben is említett főszereplők szemszögéből kísérhetjük végig. Feli, az apró dajkatündér meséli el nekünk a különös ikerpár, Vanília és Pervinka történetét. Hogy miért különösek? Bár ikrek, 12 óra eltéréssel születtek. Pervinka, az idősebb lány, pontban éjfél után 1 másodperccel született, Vanília pedig délben, amikor a Nap a legmagasabban jár az égen. Nagynénjük, Lalla Tomelilla, a Fény Boszorkáinak egyik leghíresebbike, joggal várnánk tehát, hogy unokahúgai is bámulatos képességekkel rendelkeznek majd. Ugyanakkor a törvény kimondja: a varázserőt ikrek nem örökölhetik. Kérdés tehát: vajon a lányok ikreknek számítanak-e 12 óra eltéréssel is? Milyen különös jelentősége lehet annak, hogy egyikük éjjel, másikuk nappal született? És vajon mi az a borzasztó hatalom, a Rettenetes 21, amiről mindenki beszél, és amitől még maga Tomelilla is tart? Olvassátok el, és megtudjátok! ;)
Előzetesként itt egy kis "trailer" főként azoknak, akik tudnak angolul:
(Nem, tényleg nem készítenek belőle filmet, legalábbis egyelőre, ez csak különböző filmekből összevágott kis videó, ami bemutatja a történetet. Ettől függetlenül szerintem elég jól sikerült.)
Azt hiszem, ennél többet nem is szükséges írnom a történetről. Minden benne van, ami egy jó meséhez kell. Tündérek, varázslók, boszorkányok, egy beszélő tölgy, és persze a legfontosabb: gyerekek. Hiszen van-e annál jobb, mintha saját magunkat is el tudnánk képzelni egy-egy szereplő helyébe? És bár eddig csak gyerekekről beszéltem - elnézést, szakmai ártalom -, bátran ajánlom azoknak a felnőtteknek is, akikbe szorult egy kis varázslat, vagy a lelkük mélyén legalább egy kicsit még gyerekek. :)
Koszi!
VálaszTörlésErdekes kis konyv lehet, majd utananezek! :)
Angi
Engem is nagyon megfogott a leírásod :) Láttam, hogy a B listádra felvetted a 2. és 3. kötetét is. Ezekkel zárul a sorozat vagy van még több kötete is? :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett nektek a leírás! :D
VálaszTörlésElvileg van egy 4. kötet is, de én úgy vettem ki az ismertetőkből, hogy a 3. kötettel zárul maga a cselekmény, a 4. az csak amolyan kiegészítő plusz érdekesség. A 4. kötet címe amúgy Fairy Oak - Grisam kapitány és a szerelem.
És nektek ezek közül mennyi van meg?
VálaszTörlésCsak az 1., de majd előbb-utóbb biztos meglesz a többi is. Majd megkunyeráljuk Húsvétra meg ilyesmik.
VálaszTörlésKedves történetnek tűnik, mivel még nem olvastam igazán jó könyvet, ami tündérekről szól, ezért nagyon is érdekelne a sztori, aminek az alapfelvetése se kutya... Maga a könyvajánló is nagyon tetszett, aranyos volt, színes, valószínűleg pont annyira, mint maga a kötet. Nekem hiányzott egy kép a borítóról, ha már ennyi szó esett róla, de üsse kő, így is tetszett. :)
VálaszTörlésA borítóról azért nem raktam képet, mert már az előző bejegyzésbe, ahol felsoroltam, mi miért került a listámra, mindegyik könyv borítóját beletettem, és gondoltam unalmas lenne ugyanazokat. :)
VálaszTörlésJaj, a lényeget kihagytam: köszi a kommentet, örülök, hogy tetszett a beszámoló! :)
VálaszTörlésJó lett, hiába, nem az én világom a tündérmese, de ettől függetlenül jó lett a leírás.
VálaszTörlésSziasztok! Nekem meg van az eddig megjelent 4 kötet, de még lesz három :) Én személy szerint imádom és lehet, hogy kinőttem belőle, de nem zavar :)
VálaszTörlésHú, remek, akkor legalább egy ideig lesz mit ajándékba kérni. :D Amúgy szerintem a mesékből nem lehet kinőni, max elhitetni saját magaddal, hogy te "már túl öreg vagy ehhez". De persze ez hülyeség, soha semmihez nem vagyunk túl öregek, az csak egy gyenge kifogás arra, hogy valamit elutasítsunk. :)
VálaszTörlésPont nemrég olvastam el a négy megjelent kötetet. Igazából három játszódik akkor, amikor Feli még Fairy Oak-ban van, és a következő négy (amiből egy van meg) négy éjszaka, amikor a tündértársainak mesél néhány dolgot. Nekem pl. a negyedik is tetszett, szóval azt is érdemes olvasni. :) Nekem egyébként azért volt nagyon szimpatikus, mert annak ellenére, hogy tündérmese, és gyerekeknek szól, és nagybetűs, volt egy egészen komoly története.
VálaszTörlésÉn egyébként pont oviban voltam, amikor olvastam, és az ovisok is nézegették, imádták a színes képmellékleteket. Bár nekik az kicsit képzavar volt, hogy a boszorkány is lehet jó. :)
Hát, igen, bár a mai generáció már annyira nem hiszem, hogy megrendülne ezen Harry Potter és társai után. :D Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy ez egy ideális ovikönyv. :D Mindenki oviban olvassa. XD
VálaszTörlés