Sok évnyi sikertelen próbálkozás után idén végre eljutottunk a Múzeumok Éjszakájára. E jeles esemény kapcsán - meg mert régen írtam élménybeszámolót - úgy döntöttem, elmesélem, milyen is volt ez az éjszaka, ami ugyebár más, mint a többi...
Kezdeném ott, hogy a programot előre megnéztük a http://muzej.hu oldalon, és össze is állítottunk egy csinos kis listát azokról, amiket látogatni kívántunk. Ez pediglen így nézett ki:
16:00 - 19:30 Napfoltok távcsöves megfigyelése. Klimo Könyvtár
18:00 - 23:00 Fotózkodás korhű jelmezben. Várostörténeti Múzeum, Pécs, Felsőmalom u. 9.
19:00 - 19:45 A misztikus Csontváry Csontváry Múzeum
20:30 - 21:15 Séta a Zsolnayak „virágoskertjében” Zsolnay Múzeum (Pécs, Káptalan utca 2.)
22:30 - 23:00 Középkori kanonoki pincék titkai Káptalan u. 4. Janus Múzeum
23:30 - 24:00 Szent Iván éji zenés tűzugrás Janus Múzeum
Állandó és folyamatos programok:
A Klimo Könyvtár megtekintése
Relax Padlás. Várostörténeti Múzeum, Pécs, Felsőmalom u. 9.
Póksimogató és kígyósál. Természettudományi Múzeum, Pécs, Szabadság u. 2.
Elfeledett tárgyaink: A legyező. Janus Múzeum
Állatok és más lények papírból. Természettudományi Múzeum, Pécs, Szabadság u. 2.
Nohát ennek megfelelően délután 5-kor találkoztunk is a csapattal, beugrottunk megnézni a II. Aszpik alkotói piacot a Csinos Presszóban, végigsétáltunk a Sétatéren, hogy felmérjük a Sétatér Fesztivál kirakodóit, majd egy-egy hókristály kíséretében mind a hatan felkerekedtünk a nagy múzeumozásra. Az első meglepetés még a Sétatéren ért minket, ahol is kaptunk egy szórólapot, miszerint csak ezen a napon, Múzeumok Éjszakája alkalmából a Zsolnay negyed kiállításai, a Bóbita Bábmúzeum, a Pécsi Nagygaléria és Galéria, valamint a világörökségi helyszínek kedvezményesen csupán 2000 forintért megtekinthetőek. Vagyis ezen helyszínek csináltak maguknak egy saját kis Múzeumok Éjszakáját, ami független a hivatalos Múzeumok Éjszakájától, és az egységes Múzeumok Éjszakája belépővel nem látogathatóak. Ezt személy szerint igen inkorrektnek tartom, nem igazán értem, miért kellett egy ilyen napon még pluszba lehúzni az embereket, de mivel nem kívántam az ilyetén filozofálással elrontani az estémet, így nagyvonalúan túlléptem rajta.
Kezdetnek tehát betértünk a Klimo Könyvtárba Napfoltokat és Napkitöréseket nézni, és ha már ott voltunk, körül is néztünk. Ez a helyszín egyébként nem volt belépős, a tárlatvezetés is ingyenes volt bárki számára, ennek ellenére nagyon érdekes dolgok voltak benn. Az egész kiállítás interaktív volt, az olvasnivalók se olyan tömör szövegek voltak, mint a legtöbb múzeumban, igyekeztek mindent úgy kialakítani, hogy mindenki számára élvezhető és érdekes legyen. Csomó dolgot ki lehetett próbálni, voltak tudásmérő játékok különböző formákban, gyakorlatilag majdnem mindent végig lehetett tapizni, szóval nagyon élveztük. A tárlatvezetést nem tudtuk megvárni, és csak az első két termet tudtuk tüzetesebben átvizsgálni, mert hétkor kezdődött egy vezetés a Csontváryban, amit már beterveztünk, de biztosítottak róla, hogy minden órában indul újabb itt is, úgyhogy megnyugodva távoztunk.
A Csontváry Múzeumban nagyon sokan voltak, és nagyon fülledt volt a levegő nyitott ablak híján. A tárlatvezetés számomra eléggé csalódás volt. Egyetlen képnél álltunk végig (balra látható), miközben az előadó jórészt Csontváry tudatos művész mivoltjáról beszélt, időnként pedig kitért egy kicsit a képen lévő szimbólumokra is. Brigi és Eszter élvezték, viszont számunkra nem igazán nyújtott élményt, mi inkább azt vártuk volna, hogy körbesétálunk az előadóval a múzeumban, és ő elmond nekünk néhány fontosabb háttérinfót, érdekes történetet az egyes képekről. Ennek hiányában a tárlatvezetés utolsó néhány percét már nem is vártuk meg, inkább körbesétáltunk magunk. A két fiatalember egyébként annyira belemerült a képek elemzésébe és tanulmányozásába, hogy miután mi, lányok, végeztünk, még kb. 20 percet vártunk rájuk a múzeum előtt, és utána még meg is szóltak minket, hogy miért "rohantunk" így végig a kiállításon. Pasik... :D
A Csontváry után a Zsolnay Múzeum tárlatvezetése következett. Itt egy hölgy tartotta az előadást, és a Zsolnay porcelánokon megjelenő virágok szimbolikájáról beszélt az egyes termekben. Bár alapvetően a téma engem érdekelt volna, valahogy mégis túl hosszúra nyúlt a dolog, így ismét Brigi és Eszter kivételével hamar elhagytuk a tárlatos csoportot, és magunk indultunk a múzeum felfedezésére. Nekem nagyon tetszett, amúgy is szeretem a Zsolnay motívumokat és színvilágot az eozin kivételével, de a múzeum is nagyon igényesen és érdekesen lett berendezve. A fiúk megint csak lemaradtak elemezni és olvasni, úgyhogy végül Zsófival ketten beszéltük meg az egyes tárgyak kapcsán, melyiket szeretnénk hazavinni a saját étkezőnkbe és melyiket nem. :D Ja, és így ismeretlenül is hatalmas piros pont annak a kisgyereknek, aki a kacsás kút előtt állva megkérdezte anyukáját, hogy "Ezs egy vécsé?". Nagyon feldobta vele a kedvünket. :D
A nézelődés végeztével két csoportra váltunk, Brigi és Eszter visszamentek a Klimoba tárlatvezetésre (elmondásuk szerint nagyon jó volt, végigvezették őket mindenhol, és az előadó nagyon felkészült volt), mi pedig elindultunk a Várostörténeti Múzeumba. Út közben megakadtunk egy Retro Könyvvásáron, de végül csak megérkeztünk a célállomásra. Itt sietősen beszaladtunk korhű öltözékben történő fotózkodásra, mert elméletileg 11-ig volt kiírva. Sikeresen vettük is az akadályt, kétféle ruhában is fotózkodtunk, majd nyugodtan végigmászkáltunk a múzeumon. Nem számítottam rá, hogy ilyen érdekes lesz, sőt, a neve alapján kifejezetten unalmas múzeumra számítottam, de kellemesen csalódtam. Nagyon jó volt végigbogarászni a régi képeket a városról, és olyan dolgokat tudtunk meg egy-egy ma is használt kifejezésről vagy szokásról, amit nem is gondoltunk volna (ilyen volt például a Szegénységi Bizonyítvány, aminek nem voltunk tisztában az eredetével).
Sajnos egyébként a honlapon nem volt teljes mértékben hiteles minden információ, ugyanis több állandóként vagy folyamatosként megjelölt program is időponthoz volt kötve, így lekéstük például a póksimogató és kígyósál nevezetűt, illetve az interaktív legyezős előadást is. Az, hogy a középkori kanonoki pincék zseblámpás látogatását és a Relax Padlást kihagytuk, már a mi hibánk, mert leragadtunk a könyvvásáron, de majd legközelebb. Összességében nagyon jól éreztem magam, egyáltalán nem érzem kidobott pénznek a belépő árát, és csak remélni tudom, hogy az évek során minél több város minél több múzeumába eljutok majd egy-egy ilyen éjszakán, ami más, mint a többi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése