2014. november 6., csütörtök

Időutazó ékkövek

Elstartolt az ötödik Párbaj, ami egyben azt is jelenti, hogy újult lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Valahogy időről időre meg kell küzdenem az "annyi mindent olvasnék, de nem olvasnék inkább semmit se" szindrómával, és ez rendszerint nincs túl jó hatással a blogolási kedvemre. Ilyenkor vagy erőszakkal ráveszem magam, hogy belekezdjek valamibe, amiről úgy érzem, biztosan tetszeni fog, vagy az önsajnálat bűzös mocsarába süllyedve siránkozok a lét elviselhetetlen könnyűségén, és akár hónapokig nem olvasok egyetlen valamirevaló könyvet sem, maximum mangát vagy magazinokat. Az üdén és frissen induló Párbajok viszont különös mágiával bírhatnak, mert mindig meggyógyítják ezeket a csúnya betegségeket, így ez alkalommal is csupán egyetlen nap kellett hozzá, hogy elolvassam az idei első választottamat. Furcsa könyv volt ez, mert az alatt a 10 perc alatt, míg végigértem a felén, eltelt nagyjából 4 óra. Talán nem véletlen, hogy Kerstin Gier Rubinvöröse az Időtlen szerelem sorozatcímet kapta.

Ezzel a trilógiával már nagyjából a megjelenése óta szemmel tartjuk egymást, aminek elsősorban a fantasztikus borító a fő oka. A betűtípustól elkezdve a stíluson át a hihetetlenül aprólékos kidolgozottságig mindent szeretek benne. Ízléses, a történethez szerintem nagyon jól illik, szóval örülök, hogy a Könyvmolyképző megtartotta az eredetit. És hogy miért vártam vele ilyen sokat? Csúnya indok, szóval elnézést érte, de egyszerűen valamiért taszított a vörös pöttyös kategória. Magam se tudom igazán megmagyarázni, viszont a jelek szerint ennyi idő - és egy hirtelen könyvnyeremény - kellett ahhoz, hogy legyőzzem az előítéleteimet, és átessek a pötty-keresztségen. Nem bántam meg. Lássuk is a szerencsés kiválasztottat!

Gwen gondtalanul élvezi 16 éves, teljesen normális, londoni tiniéletét, miközben nem teljesen normális családja egy egyáltalán nem normális esemény bekövetkeztét várja tűkön ülve. Unokatestvére, Charlotte spontán időutazása bármelyik pillanatban megtörténhet...ett volna, ha történetesen épp nem Gwen örökölte volna az időutazó gént. Ez a hirtelen és cseppet sem kellemes fordulat óriási felfordulást kavar, aminek végére a lány már szinte semmit nem ért, és senkiben nem mer megbízni. Persze nehéz közömbösnek maradni egy igazán jó képű, zöld szemű fiúval szemben, mégha a szóban forgó Gideon egy kicsit arrogáns és egy kicsit bunkó is. De tényleg csak egy kicsit...

Mire belekezdtem a Rubinvörös olvasásába, anyukám már túlvolt mindhárom köteten, és szakadatlanul ostromolt, hogy vágjak már neki én is, mert nagyon jó. Kitartottam és megvártam a Párbaj indulását, majd amint időm engedte, én is engedtem a nyomásnak. A véleményem jelen pillanatban az, hogy mivel csak az első kötet van meg nekem, most majd kénytelen leszek megvásárolni a másodikat és harmadikat is, hogy szép legyen a könyvespolcom, és egyúttal üres a pénztárcám. KÖSSZ, ANYA! :D Viccet félretéve ahogy korábban is említettem, nagyon gyorsan elolvastam a könyvet, mert könnyed, olvasmányos, humoros, és nem akar több és mélyebb lenni, mint ami: egy ifjúsági romantikus fantasy.

Szereplők tekintetében egész sokszínű a paletta, még ha sokukat csak igen felületesen is ismerjük meg. Később azért biztos sokkal árnyaltabb képet kapunk mindenkiről. Gwen szimpatikus főhős, külön tetszett, hogy ez az írónő végre nem magasztos életbölcsességeket adott egy tini szájába, hanem merte megmutatni, hogy a 16 éves lány, viselkedjen bármilyen éretten, igenis még gyerek. Így Gwen azon ritka esetek közé tartozik, akit jobban kedvelek, mint az ügyeletes szívtiprót, Gideont. Valahogy egyelőre a fiú karakterét még nem érzem igazán erősnek, és bízni se tudok benne különösebben, úgyhogy a könyv végére egész szép kis elméleteket gyártottam a továbbiakra nézve. Kíváncsian várom, mennyit találok el belőlük.

Sokat gondolkoztam, kinek is ajánlhatnám a Rubinvöröst, de olyan széles a paletta, hogy nehéz lenne felsorolni, szóval inkább csak azt mondom: aki utál nevetni, a romantikus érzelmeknek még az írmagját se hagyná meg, és úgy általában el se tudja képzelni, hogy egy könyv könnyed szórakozást kínáljon a szellemi megvilágosodást elhanyagolva, elég valószínű, hogy nem fogja szeretni ezt a trilógiát. Mindenki más nyugodtan tehet vele egy próbát, ahogy én is tettem. Nem lett életem legmeghatározóbb olvasmányélménye, viszont nagyon jól kikapcsolt, és elég meggyőző volt ahhoz, hogy nyavalyogjak a folytatásért.

A végére pedig egy kis extra. Úgy gondoltam, ezentúl az értékeléseim lezárása egy kérdés lesz az olvasók felé, ami valamilyen módon kapcsolódik az adott könyvhöz, de megválaszolható azoknak is, akik nem olvasták. És akkor az első:
Annak ellenére, hogy sosem vonzott vagy érdekelt az időutazás téma, néha elgondolkozom azon, ha valahogy szert tennék egy időgépre, hova utaznék. Eddig nem sikerült dűlőre jutnom, szóval most Titeket kérdezlek: Ha visszamehetnétek a múltba, de csak a születésetek előtti múltba, hova utaznátok és miért?

13 megjegyzés:

  1. Ja, nekem is ez a véleményem a könyvről nagyjából. :)

    Az időutazós kérdéshez: hát, nem is tudom. Mondjuk 1960-as évekbe, Tolkien háza tájára. :D Szívesen beszélgetnék vele egyszer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm, érdekes. Nekem valahogy sosem jutott eszembe, hogy azért menjek vissza a múltba, hogy embereket látogassak meg, nem is tudom, miért. Talán mert a legtöbbjüknek a személyisége nem igazán érdekel. :D Azért gondolkozom, hátha eszembe jut valaki, akit mégis meginterjúvolnék. :P

      Törlés
    2. Hú, de régen el akarom olvasni ezt a sorozatot. Emlékszem, az egyik párbaj során mindenki ezt olvasta (na jó, nem mindenki, de sokan) :)

      Időutazás: én a romantika korába mennék vissza... imádom azokat a naaaaagy ruhákat! :)

      Törlés
    3. Ami azt illeti, meg is néznélek egy olyan ruhában. :D

      Törlés
  2. Szia!
    Először is: örülök, hogy tetszett a könyv, nekem az egyik kedvencem ^^ Ráadásul nekem is az első VP-m volt négy évvel ezelőtt, mikor még játszottam Jonatán könyvmolyképzőjén :)
    Az időpont pedig, amire visszautaznék? 1950. május 13. Silverstone. Azon a napon volt a történelem első hivatalos Formula-1-es futama.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ilyen lehetőség se jutott eszembe. :D Tök jó, hogy ilyen különböző megközelítésűek a válaszok! :D

      Törlés
  3. En is szeretttem ezt a konyvet :) viszont fogalmam sincs hova mennek vissza, van egy csomo otletem, de mindegyiknel azt erzem, hogy nem az igazi, kitalalhatnek jobbat is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Máris egy lépéssel előttem vagy, nekem még igazán ötletem sincs. :D

      Törlés
  4. En szivesebben mennek a jovobe amugy :), de egyebkent, ha mar mult, sok ember erdekelne. Pl. nagyon megneznem Hitler egy beszedet eloben, es a tomeget kozben. (Jo, persze, errol vannak mar dokumentumok, de nem ugyanaz.) Nagyon szivesen talalkoznek Freuddal es Dosztojevszkijjel. Megneznek egy eredeti Shakespeare-eloadast a Globe-ban. Vicces lehetett a korabeli kozonseg. :D Mindig odavoltam az indianregenyekert is, hmmm, hat minimum Pocahontassal szivesen talalkoznek, de meg mielott szegeny Angliaba ment. Oooo igen, es Szokrateszt nagyon szivesen meghallgatnam tanitani. Persze mindig tolmacsot is kernek, ha lehet. :D
    Hat, most igy hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos lenne meg csomo erdekes ido meg hely. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából azért írtam, hogy csak a múltra szorítkozzunk, mert a kapcsolódó trilógiában is az a felállás, hogy jövőbe nem lehet utazni, mert hogy az még nem történt meg, múltba pedig csak az időutazó születése előttre legkorábban. :) Amúgy így, hogy ennyi mindent felsoroltál, nekem is eszembe jutott, hogy régi, már nem létező kultúrákat szívesen megnéznék. Pl. jó lenne látni az inka, azték birodalmat, a piramisok építését, a viking falvakat, meg csomó ilyesmit, de talán a legjobban Semiramis függőkertje érdekelne élőben. :)

      Törlés
  5. Tenyleg, azok is jok! Errol eszembe jutott, hogy egy okori gorog szinhazi eloadast is megneznek, csomot kellett errl tanulni, hogy hogy nezett ki meg minden. :D Amugy vicces, baratomat is kerdeztem, o matfizes, neki persze rogton olyanok jutottak eszebe, hogy Newton, mikor a fejere esett az alma, meg Galilei dobalos kiserlete a Pisai ferdetoronybol. :DD

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó ez az értékelés és nagyon tetszik a kérdés a végén. Őszintén szólva elolvasgattam a felettem hozzászólók válaszait is, de még így sincsen saját ötletem.
    Tetszett a könyvben az, hogy igyekeznek elkerülni a történelmileg "rossz" helyszíneket, tehát már azt nem tudom honnan kéne indulnom, hogy ne valami tengerben végezzem :D

    Hova.... Te kitaláltál már valamit? Talán egy Shakespeare ősbemutatót néznék meg, tehát 1590-1600 tájára mennék vissza. Vagy végignézném az első Disneyland megépítését (~1950-1955)... Passz :)) Annyi minden érdekelne...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :)
      Engem időközben Kaen segített hozzá a válaszhoz, Semiramis függőkertjénél még nem találtam jobb célpontot, az biztos gyönyörű lehetett. Mondjuk úgy általában érdekes lehetne megnézni a dinók világát is, ha lenne rá lehetőség, hogy biztonságban tegyem, de mivel ez nem szerepel a programban, inkább passzolom. :D

      Törlés