Fekete Karácsony

December tájékán egy kicsit összecsaptak fölöttem a hullámok, így félretettem a megkezdett könyvem, és helyette elővettem egy olyat, amitől igazi, varázslatos hangulatot vártam, meg talán egy kis békességet. És hogy megadta-e mindezt nekem Fekete István Karácsony éjjele? Kiderül a reklám után... :)

A Karácsony éjjelt könyvtárból szereztem be. Szép, bár kicsit már törődött, kemény kötéses példány volt, nem túldíszített, nem túl csicsás, mégis igényes és hangulatos borítóval. Egy szóval: tetszett. Belül semmilyen illusztráció nem volt, de valahogy nem is hiányoltam. A fülszöveg viszont nem igazán nyerte el a tetszésem, ha csak azt olvasom korábban, biztosan nem lettem volna kíváncsi a könyvre. Azonban nem csak azt olvastam, hanem egy nagyon jó és nagyon pozitív értékelést, ami igen hamar eldöntötte, hogy ennek a könyvnek a listámon a helye.

A sok kis rövid történet nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, némelyeket a közös vagy részben közös szereplők, másokat a hasonló események kötik össze, de természetesen mind megegyezik abban, hogy a karácsonyról szól. Akár fiktív, akár az író életéből merített novellákat vesszük, mindegyik végén szerepel egy évszám, ami valahogy valóságosabbá, emberközelibbé teszi őket.

Most pedig kérem a Fekete István rajongókat, hogy a saját lelki békéjük és az én testi épségem érdekében fejezzék be az olvasást!

Elképesztő lelkesedéssel, és talán túl nagy elvárással vágtam neki a Karácsony éjjelnek. Az első néhány történetnél még egészen tartotta is az általam elvárt szintet, aztán fokozatosan egyre nehezebben kezdett menni az olvasás. Se varázslatot, se békét nem éreztem a történetekből, nagyjából a fele (ha nem több) arról szólt, hogy valaki valamiért meg akar ölni/ki akar rabolni egy másik embert, de aztán átjárja a karácsony szelleme, és megvilágosodik. Az író személyes élményeit feldolgozó novellák még aránylag tetszettek, de sajnos ebből volt kevesebb. Bár hozzáteszem, a kötet vége felé beiktatott naplórészlet 1944. karácsonyáról elég illúzióromboló volt. Persze, értem én, hogy igaz történet, hogy tényleg így volt, és ez tényleg borzasztó, de ha már egy karácsonyi könyvet olvasok, talán bizony nem arra lennék kíváncsi, hogyan szenvedtek és háborúztak a '44-es ünnepek alatt. Egy idő után egyébként a hosszú és hasonlatokkal teletömött leírások is nagyon zavartak, bár elképzelhető, hogy ez csak a csalódottságomból fakadt. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy azt a kevés karácsonyi hangulatomat is elvette, ami volt, de hozzá semmiképp nem adott. Ezért is nem született róla bejegyzés még decemberben, mert egyszerűen fogtam, és félretettem az ünnepekre. Úgy éreztem, én ebből most nem kérek.

Mindettől eltekintve nem mondom, hogy senkinek nem ajánlom, mert de. A mélyen vallásos katolikusoknak szerintem egész biztosan tetszene, illetve jó eséllyel az idősebb korosztály is élvezné, nosztalgikusnak találná az olvasását. Aki pedig nem tartozik bele ezekbe a körökbe, mégis tetszett neki a könyv, annak szívesen látom a hozzászólását itt lenn. ;)