2013. január 22., kedd

Film: Tintaszív és Rurouni Kenshin

Sosem írtam még filmes bejegyzést, mivel rendszerint kevés filmet nézek, és eddig eszembe se jutott, hogy bármelyikről is blogoljak, mert hát minek. Viszont most valamilyen rejtélyes oknál fogva kedvet kaptam hozzá, úgyhogy rögtön két filmet is hoztam - egy frisset meg egy kevésbé frisset. Kezdjük is az öregebbel:



Tintaszív


Műfaj: német-angol-amerikai családi kalandfilm
Rendező: Iain Softley
Író: Cornelia Funke
Forgatókönyvíró: David Lindsay-Abaire
Zeneszerző: Javier Navarrete
Hossz: 106 perc
Megjelenés: 2008.


Ismertető:

Mo különleges képességgel rendelkezik: ha felolvas egy könyvet, annak szereplői életre kelnek. Ám ez az áldás egyben átok is, ugyanis a könyvekből kilépő szereplők helyére a való világból kerülnek át az emberek. Ez történt Mo feleségével is, akit a Tintaszív című könyv nyelt el. Mo azóta megszállottan keresi a regényt, hogy végre kiszólíthassa őt a könyvből, és kislányával, Maggie-vel együtt boldogan élhessék régi életüket. Azonban a dolgot megnehezíti Capricornus, a könyvből érkezett haramia és csatlósai, akik magukénak akarják tudni a férfi képességét. Szerencsére Mo sincs egyedül, segítőtársai Porkéz és Farid, akik szintén könyvszereplők, illetve Elinor, Maggie nagynénje, aki él-hal a könyvekért.

Vélemény:

Ezzel a filmmel először a szegedi villamosreklámban találkoztam, nem is egyszer. Már akkor is felkeltette az érdeklődésem, de valamiért mindig kimaradt az életemből, hogy utánanézzek, megkeressem, mikor jelenik meg, aztán szépen el is felejtettem. Viszont amikor legutóbb filmet kerestem egy közös, barátos filmnézésre, valahogy szembejött velem, és szinte kérte, hogy nézzem meg. Így is lett. És milyen jó, hogy így lett! Nem mondom, hogy elképesztően nagy izgalmakat és követhetetlenül csavaros történetet kell tőle várni, de mi nagyon jól szórakoztunk rajta. A sztori érdekes, maga az alapötlet is nagyon tetszett, a szereplők zseniálisak, a humora pedig igazán feldobja az egészet. A zene is nagyon illett a történethez, szóval teljesen elégedett voltam. Olvastam, hogy a film - juj, de meglepő! - könyvadaptáció, méghozzá egy trilógia első kötetéé, ha minden igaz. Ugyanakkor sajnos úgy láttam, Magyarországon már nem kapható, a második és harmadik kötetet meg ki sem adták itthon, szóval ha valaki el szeretné olvasni, az első részt még talán megkaparinthatja antikváriumból, a többit viszont eredeti nyelven kénytelen beszerezni. Mivel ez már 2008-as film, és azóta semmit nem hallottam róla, jó eséllyel annak sem lesz folytatása, bár ez nem jelenti azt, hogy az első rész ne lenne teljesen kerek és lezárt. Kár, hogy mindig a jó történeteket hagyják félbe, a mozikat és könyvesboltokat meg elárasztják sablonos tucattermékekkel. Nyilván tisztelet a kivételeknek, azért szerencsére azokból is van még jó pár.

Összességében tehát mindenkinek ajánlom a filmet, aki könnyed, szórakoztató kikapcsolódásra vágyik, vagy csak simán unja a televíziós műsorkínálatot (nem nehéz).


És ugorjunk is a másik filmre, ami egy teljesen más stílust és kultúrát képvisel:


Rurouni Kenshin


Műfaj: japán történelmi akciófilm
Rendező: Ohtomo Keishi
Író: Watsuki Nobuhiro
Forgatókönyvíró: Fujii Kiyomi, Ohtomo Keishi
Zeneszerző: Sato Naoki
Hossz: 134 perc
Megjelenés: 2012.


Ismertető:

Mivel annak ellenére, hogy olvastam a film alapját képező mangaköteteket, a japán történelemhez jóformán semmit nem konyítok, így egy ezt tökéletesen mellőző ismertető következik.
Himura Kenshint a forradalom idején Himura Battousai-ként, vagyis a legendás emberölőként ismerték. Nem ismert kegyelmet, érzelmek nélkül megölt mindenkit, aki a forradalmárok által vágyott béke eljövetelének útjába állt. Most, évekkel az új korszak kezdete után egyszerű vándorként tengeti az életét, emberölő kardját pedig sakabatora, visszafelé élezett kardra cserélte, ezzel jelképezve fogadalmát, miszerint soha többé nem fog gyilkolni. A béke azonban sokszor csak látszat. Egy magát Battousai-nak hívó szamuráj kegyetlen mészárlásokat hajt végre a kamiya kardstílus nevében. Kenshin megismerkedik a Kamiya doujo vezetőjével, Kaoruval, akinek feltett szándéka bosszút állni az apja által alapított stíluson csorbát ejtő emberölőn. Mindeközben a háttérben komoly és veszélyes drogügyleteket bonyolít a város legtehetősebb földesura.

Vélemény:

Szeretem Kenshin történetét, és tulajdonképpen ez a film sok mindent visszaadott belőle, de valahogy nekem nem ütött akkorát, mint vártam. Kétségtelen, hogy a főszereplő színész elképesztően harcol, minden mozdulata tökéletesen a helyén van, és tényleg élvezetes nézni a változatos kardpárbajokat, ugyanakkor maga a történet elég lassan csordogál. Persze van benne egy rakás vér meg gyilkosság, de valahogy ezek önmagukban nem teszik kellőképp pörgőssé a sztorit. Sok a filozofálás, a lassított jelenetek, és több - szerintem igen fontos - szereplőnek nem ismerjük meg mindeközben elég mélyen a jellemét. Yahiko például fájdalmasan keveset szerepel, és bár elképesztően aranyos az őt játszó kisfiú, az igazi, minden áron győzni akaró, idegesítően kotnyeles és szemtelen, ugyanakkor jószívű személyiségét nem igazán bontják ki. Ugyanez igaz Sanóra is, benne is sokkal több van, mint amennyit a film megmutat, pedig szerintem 134 percben azért lett volna rá idő. Az egyik főgonosz, Takeda Kanryuu viszont tökéletesen visszahozta azt a gyáva, pénzéhes, kegyetlen, mocsok férget, akit alakított, úgyhogy vele teljesen elégedett voltam. A zene a másik, ami nagyon tetszett, feldobta a harcokat.

Összességében azt tudom mondani, hogy a Kenshin rajongók nagy része valószínűleg élvezni fogja, aki viszont kíváncsi a történetre, de még nem ismeri igazán, az ne a filmmel kezdje. 

7 megjegyzés:

  1. Nekem mindkét film tetszett. :D
    A főszereplő srác állítólag halálra igulta az agyát, annyira megakart felelni a rajongók elvárásainak, mert tisztában volt vele, hogy Kenshin mennyire szétfanolt karakter. :D Mondjuk szerintem nagyon jó színészt választottak. :D
    Én is hiányoltam, hogy hátrébb szorult több karakter, de nekem úgy tűnik, azért nem bontották ki a "mellékszereplőket" mert nem lett volna rá idő, hiába a 137 perc. :/ Plusz a film főszálától nagyon elkalandozott volna a történet. És például Yahiko karaktere ha azt vesszük igazán nem is volt annyira fontos, ha a film főtörténetét nézzük. Ahhoz, hogy mindenki a méltó helyére kerüljön nem egy film vagy akár két film kéne, hanem inkább egy sorozat. Ott tudnak rendesen karakterfejlődni a mellékszereplők is. :D
    Meg szerintem annyira nem volt unalmas, elég sok dolgot sűrítettek bele, és szerintem nagyon jól megoldották az összesűrítést. :D Mondjuk tény egy-két jelenet valóban hosszúra lett nyújtva... de sok jelenet ellenére (pl amikor a múltra emlékszik) még sem éreztem annyira erősnek drámát, hogy Kenshin miért nem öl.
    Az igaz, ha tényleg jobban ismerni akarja valaki a sztorit az ne a filmmel kezdje, bár érdeklődés felkeltésnek bőven jó, és a rajongóknak is. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából sztem ahhoz, hogy jobban átjöjjön egy-egy karakter stílusa, elég lett volna egy-két jól irányzott beszólás, hirtelen reakció, én leginkább ezeket hiányoltam. Azért Yahiko és Sano is el tudnak ereszteni olyan szövegeket meg megmozdulásokat, amiktől sírva röhögök. Ilyen volt egyébként Sano harca is, na ott, amikor leálltak kajálni, tényleg éreztem, hogy megfogták a karakter lényegét. :D A Kenshin féle drámával teljesen egyetértek, gondolkoztam is, hogy írjam-e bele a véleményezésbe, csak aztán nem akartam túl hosszan filozofálni. :D

      Törlés
  2. Kenshin <3 Nekem az egész filmből a színész csávó játéka jött be legjobban. Már korábban láttam egy doramában, amiben minősíthetetlenül kakikupac volt és igazából, asszem együtt izgultam vele, hogy sikerüljön neki megfogni a karaktert. És lám, nem hiába játszott annyi gagyi szerepet, itt a végterméke. Egyszerűen zseniális volt a srác. Megzabáltam. Kész xD A karaktereket én is hiányoltam és egyetértek veled abban, hogy egy-egy beszólás lehet még elfért volna benne.
    És a kajálós jelenet <3
    Összességében nekem tetszett a film. De vannak hiányosságai. Asszem ha a csávó nem lett volna ilyen jó, akkor fele ilyen pozitív véleményt írtam volna :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pontosan erre mondta Attila nekem is, hogy "Ez Kenshin.". És pont. :D

      Törlés