2013. július 14., vasárnap

Csacsi öreg medvém

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy az egyik párbajkönyvet egyszerűen nem tudtam beszerezni. Így is volt, a könyv szabályosan menekült előlem, pedig úton-útfélen belebotlottam az idézeteibe, borítójába, illusztrációiba. Az egész család tudta, hogy megvan otthon, meg kell lennie, mégse találtuk. Párom is biztos volt benne, hogy nekik is megvan, de ők se tudták előkeríteni. Két kolléganőm szintúgy esküdözött, hogy náluk is fellelhető, ám nem jártak sikerrel. Aztán két olvasmánnyal később, amikor végre volt időm elmenni a könyvtárba, megkaparinthattam a Micimackót, hogy aztán az esküvőm előtt - mert miért ne akkor - olvasni kezdjem.

A példány, amit a Tudásközpontból beszereztem, egy kötetben tartalmazza a Micimackót és a Micimackó kuckóját, amit nem bántam, mert jobban szeretek normál méretű könyveket olvasni, és a sima Micimackó elég vékonyka darab. Ennek a kiadásnak ráadásul számomra sokkal szimpatikusabb a borítója, mint a többinek, olyan vidám, gyerekbarát ez a lufiban a szereplők megoldás, és a színei is tetszenek. A borító belső oldalán egy kis térkép található az erdőről, ahol szereplőink laknak, ezen kívül a könyv tele van szebbnél szebb fekete-fehér illusztrációval. Tehát nagyon igényes kiadásnak tartom, a Móra kiadó igazán megérdemli érte a dicséretet.

Bár elég közismert darabról van szó, azért vannak dolgok, amikkel én se voltam tisztában, úgyhogy pár szóban a történetről:
Micimackó Róbert Gida plüssmackó barátja, aki a kisfiú állítása szerint a leginkább saját magáról szeret történeteket hallani. Írónk, Alan Alexander Milne, természetesen nem hagyja cserben őket, kedves kis meséket kerekít Micimackóról és barátairól: Malackáról, Nyusziról, Fülesről, Bagolyról, Kangáról és Zsebibabáról, meg persze Róbert Gidáról, aki mindig minden problémára tudja a helyes megoldást. Az erdő kis lakói korban sem túl nagyok, így tulajdonképpen gyerekszemmel figyelhetjük az eseményeket, amik nekünk, "nagyoknak" sokszor talán furcsának, komikusnak vagy egyszerűen butácskának tűnhetnek, de mindenképpen mosolyt csalnak az arcunkra.

Több olyan könyvet is tettem idén a párbajlistámra, amik sokak számára alapműnek számítanak, én viszont még nem olvastam őket. A Micimackó is ilyen. Nagyon sokáig halogattam, mert a mesesorozatért nem voltam soha oda, és úgy éreztem, egyszerűen nekem ez túl bugyuta. Egyébként magával a sorozat megvalósításával nincs semmi gondom, aranyos és kedves mese, ami elé nyugodt szívvel odaültetném a gyerekeim, csak épp nekem személy szerint nem tetszik. Részben nem változott a véleményem, részben viszont igen. A szereplőkről alkotott képem majdnem teljes egészében ellentétére változott a könyv olvasásától: akit a mesében szerettem, itt nagyon nem, akit ott nem igazán, itt viszont igen. A mesében Füles volt számomra az egyik legszerethetőbb karakter, a könyvben viszont egyszerűen nem tudtam elviselni azt a stílust, amit képvisel. Idegesítő volt és zavaró. Micimackó viszont nagyon pozitív csalódás volt. A mesében őt kedveltem legkevésbé, a könyvben ugyanakkor csupa szív, kedves, egyáltalán nem is olyan buta szereplő volt, ráadásul nekem valahogy a meséből nem rémlett, hogy ő verseket ír. Nagy csalódás volt vele szemben Kanga karaktere. Korábban én úgy gondoltam, Kanga egy okos, szelíd, bölcs, mindenki szerető anyukája típus. Olvasás közben viszont végig azt éreztem, hogy túlféltő, kifejezetten buta és Zsebibabán kívül a világon semmi és senki nem érdekli. Ez kicsit elszomorított. Akikről nem változott a véleményem, az Malacka és Bagoly. Malackát egyik helyen se tudtam megszeretni, Bagoly pedig amolyan semleges karakter volt és maradt is számomra.

De hogy ne ragadjunk le a karaktereknél, pár szót írok a sztoriról is. A legtöbb történetet aranyosnak és kellemesen üdének találtam, kis epizódok az állatkák életéből, amik többnyire megmosolyogtatnak, de nehéz rájuk egyenként visszaemlékezni. Voltak benne olyan részek is - különösen a Micimackó kuckójában -, ahol egy-egy okfejtéstől kedvem lett volna időnként lefejelni az asztalt, de legalább már tudom, mit érezhetnek azok, akik a szóvicceimet hallgatják. :) Sajnáltam, hogy Tigris az alap Micimackóban meg se jelenik, a mesében ugyanis ő volt a kedvencem, de legalább amikor megjelent, benne nem kellett csalódnom. Bár örültem volna, ha ő és Zsebibaba egy kicsivel több szerepet kapnak. De ha már a rajzfilm-könyv összehasonlítgatásánál tartunk, muszáj megemlítenem egy számomra teljesen újszerű tényt: Bagoly lakhelyét. Ugyanis - bár tény, hogy nem sok részt láttam a meséből - én végig abban a hitben voltam, hogy az erdőt, ahol az összes állat lakik, hívják Százholdas Pagonynak. Most, a könyv olvasása során pedig kiderült, hogy valójában a Százholdas Pagony csak Bagoly otthonának neve. Szóval kíváncsian várom a hozzászólásokat ezzel kapcsolatban, mert nagyon szeretném tudni, hogy csak én emlékeztem rosszul a rajzfilmre, vagy tényleg rosszul adaptálták a könyv ezen részét.

Mindent összevetve úgy érzem, megérte elolvasni; még ha nem is lesz a kedvencem, valószínűleg a gyerekeimnek fogom olvasgatni, és talán így már a mesét is kicsit más, elfogadóbb szemmel tudom majd nézni.

2 megjegyzés:

  1. Én is úgy emlékeztem, hogy az erdőt hívják Százholdas Pagonynak. :o

    VálaszTörlés
  2. Igen, bennem is ez maradt meg... Mert szerintem a mesében így is van. De most megnéztem a saját példányunkat (1976) és ebben is így van, ahogy te mondod :S

    VálaszTörlés